Stojan Adasevic egy abortuszt végző orvos Szerbiából, aki több mint 20 éven keresztül végzett beavatkozásokat, mára azonban ő lett a még meg nem született magzatok legnagyobb védelmezője az országban. Az abortuszban meghalt gyermekekről szóló visszatérő rémálmok vezettek a doktor döntéséhez, amit tíz éve hozott meg.
A férfi huszonhat éven keresztül dolgozott abortuszt is végző orvosként, hozzávetőlegesen negyvennyolc ezer (!) beavatkozást végzett el, volt olyan időszak, amikor napi huszonöt-harmincat. Szerbiában a többség úgy gondolkodott az abortuszról és úgy tanították, hogy az nem más, mint egy “foltszövet eltávolítása”.
Mivel Adasevic számára is így tanították, ezért ő is így gondolkodott egészen addig, amíg az 1980-as években az ultrahang vizsgálatoknak köszönhetően már kép is készült az anyaméhben lévő magzatokról.
“Nekünk mindig is úgy oktatták, hogy az élet az első “felsírással” kezdődik.”- mondta Adasevic. “Amikor a baba az első alkalommal felsír, az az a pillanat, amikortól elválik az anya testétől és önálló emberként kezelhető. Az ezt megelőző függőségi viszony megszüntetése az anya testében nem számít gyilkosságnak.”
Adasevicben azonban önkéntelenül is egyre több kérdés merült fel a hivatásának ezen részével kapcsolatban, mellyel egyidőben különös, visszatérő álmok gyötörték. Álmában egy nagy mezőt látott, ami tele volt játszó gyermekekkel és mosolygó fiatalokkal. Néhányuk 4 évesnek vagy még fiatalabbnak tűnt, míg voltak idősebbek is köztük, körülbelül 24 év körüliek. Mindnyájan féltek Adasevictől. Minden egyes alkalommal, amikor megpróbált közeledni hozzájuk, elfutottak, mesélte Adasevic.
Szintén az álomban volt egy férfi, Aquinói Szent Tamás, fekete-fehér öltözékben, aki mindig csak bámult rá és soha nem mondott semmit. Egy éjszaka álmában megkérdezte a fekete-fehér ruhás férfit, hogy kik ezek a gyermekek és fiatalok körülöttük. A férfi egyenesen Adasevic szemébe nézett és közölte vele, hogy “Ők azok, akiket megöltél az abortuszok során”. Az orvost sokkolta a válasz.
Amikor felébredt egy nagyon határozott érzés öntötte el a lelkét. Tudta, hogy nem akar többé abortuszt végezni. Elszántsága azonnal próbára is lett téve, mivel aznap pont unokatestvére volt bejelentkezve hozzá beavatkozásra barátnőjével. Unokatestvére barátnője 4 hónapos terhes volt és nem akarták megtartani a babát.
Adasevic nem volt képes visszautasítani rokonát, így vonakodva bár, de megcsinálta az abortuszt. Miközben végezte a beavatkozást, egy alig kifejlődött kis kezet távolított el, amelyet tévedésből a műtőasztal azon részére tett, ahova korábban jód ömlött. A kézben lévő idegvégződések a jódhoz érve önkéntelenül reagáltak és a kéz reflexmozgásokat végzett. Adasevic döbbenten bámult, sokkolta a horrorisztikus látvány. A következő lépés a láb eltávolítása volt az anyaméhből. Az eltávolított végtagot már távol akarta helyezni a kiömlött jódtól, azonban valami megzavarta őt, így véletlenül ösztönösen a kéz mellé rakta azt, mely ugyanúgy reagált a jódra és mozogni kezdett.
A mozgó végtagok teljesen sokkolták Adasevicet.
Nem akart már több testrészt eltávolítani vagy azok akaratlan mozgását végignézni, így még az anyaméhben szétzúzta a részeket és csak azután távolította el. Amikor azonban úgy gondolta, hogy az összes elhalt szervet és részt szétzúzta, csipeszével benyúlt, majd a baba szíve került elő.
“Csak néztem és néztem az emberi szívet, ami elbűvölő volt, csodálatos és csak dobogott, dobogott és dobogott. Azt hittem megőrülök.” mondta Adasevic. “És végig kellett néznem, ahogy a szívverés lassul és egyre csak lassul…amíg végleg meg nem állt. Senki nem tudja elhinni és felfogni mindazt, amit a saját szememmel láttam és
ami véglegesen meggyőzött arról, hogy abortuszt elkövetni gyilkosság.” -mondta Adasevic.
Miután befejezte a beavatkozást, meghozta a végső elhatározást: nem fog a jövőben abortuszt végezni. Tájékoztatta döntéséről a kórházat, ezzel az első olyan orvos volt, aki ezt meglépte Szerbiában. Döntéséért súlyos árat fizetett: fizetése felére csökkent, lányát kirúgták és fia nem iratkozhatott be az állami egyetemre.
Mindazonáltal Adasevic kulcsfigurává vált az országban, a meg nem született magzatok életben maradásáért harcol. Történetét rádiókban, televíziókban osztja meg Kelet-Európa szerte. Ortodox keresztényként aktívan harcol az életért és az életben maradás jogáért!
Forrás és kép: Catholic News Agency, Nicelife.hu, S4C.news
