Szülessen meg bennünk a béke Királya!
Hálát adhatunk Istennek az idei évért. A Szent Márton emlékévben sokat tanulhattunk munkácsi templomunk, városunk, egyházmegyénk és Európa nagy missziós apostolától, aki oly hasonlóvá vált az evangéliumi eszményhez, hogy méltán nevezték krisztusinak, kereszténynek, hisz benne Jézus született újjá, akinek szívével, erejével, bölcsességével, ugyanakkor nagy alázatával járta be Európát Pannóniától Galliáig. Mindenhol az egy élő, igaz Isten ismeretét terjesztette, és jótetteivel bizonyította Urunk irgalmas jóságát. Mint az angyalok Betlehemben, ő is „énekelt” Isten dicsőségére: nemcsak szavaival, hanem a hit hegyeket mozgató jótetteivel is, melyek tanúsították, hogy velünk az Isten= Emmánuel!
Az angyalok azt az örömhírt is énekelték az Úr Jézus születésekor, hogy általa a békesség érkezik a földre. S valóban: amióta az Istennel kiengesztelődött emberek Jézus nevében találkoznak, Ő ott terem, s amint egymással is kibékíti őket, építi az Atya által olyannyira áhított szeretetegységet (vö: Ef 1,10), közösséget.
Ez a szép egység persze hamar elromlik, ha valaki vétkezik a másik ellen szóval, tettel vagy súlyos mulasztással. De ezt is segít helyrehozni a Szeretet Lelke ott, ahol ki tudnak engesztelődni egymással.
Mily nagy próbája az emberi kapcsolatoknak az „idegenekhez” való viszonyulás: szállást keresett a Szent Család is Betlehemben, és még a rokonok se fogadták be őket. Pedig ismerhették Mózes parancsát, hogy még az idegeneket is be kell fogadni és megvendégelni (ld. Mózes könyveiben).
Mennyire fontos ezt nekünk is megtanulnunk, hiszen olvassuk a Szentírásban: „Ne feledkezz meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogadnak be szállásra.” (Zsid 13,2)
Az irgalmasság eme gyakorlása olyan fontos, hogy még az utolsó ítéleten is számon kérik (vö. „idegen voltam és befogadtatok” Mt 25,35).
Hasonlóképp fogalmaz Jézus a gyerekekkel kapcsolatban is: „aki befogad egy kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be” (Mt 18,5).
Minden nehéz esetben kérik az apostolok is, hogy szenvedjük el egymást türelemmel.
Pápa urunk oly sokszor figyelmeztet minket is, hogy változtassuk meg evilági gondolkodásunkat és vegyük észre a nélkülözőket, a megvetetteket, a kirekesztett „leprásokat” is, adjuk meg nekik is a szükséges szeretetet, ne csak szóval, hanem konkrét tettekben is. Nem csak a karitászdolgozók, hanem minden hívő keresztény kötelessége is hirdetni, hogy Jézus megszületett, és bizonyítani, hogy most is születik, él és szeret minket. Bárcsak megszületne az ország keleti részében is az áhított kibékülés, és újra a béke Királya uralkodna a szívekben és emberi kapcsolatokban!
Kívánom a békét az egész országnak, különösen a keleti részben, s kívánom, hogy mindannyiotokban megszülessen Krisztus békéje, és soha ne legyen vége szívetekben az Ő uralmának!
Áldott, kegyelmekben gazdag karácsonyt kívánok egyházmegyém minden tagjának és minden jószándékú embernek!
Majnek Antal
megyéspüspök
