Krisztus szentségei, az Egyház szentségei
(KEK 1114 – 1121)
Kamjanec-Podilszkij Egyházmegye, Tomaspil plébánosa
A SZENTMISE BEVEZETŐ RÉSZE
Elkezdődött a Feltámadt Krisztussal való vasárnapi találkozásunk. Urunk nevében gyűltünk össze, az Ő Egyházaként, és örvendünk, hogy lehetőségünk van jelenlétében megpihenni, erőt gyűjteni a további útra.
Éppen ezen a napon Krisztus ukrajnai egyházával együtt egy különleges útnak a kezdetén áll, amelyen majd kilenc hónapon át vezet bennünket. Ennek az útnak a célja az Eucharisztikus Kongresszus átélése.
Bizalommal valljuk meg, hogy szükségünk van az Ő irgalmas erejére, hogy mi emberi gyengeségünkkel és gyarlóságunkkal meg tudjunk nyílni az Eucharisztia ajándéka előtt – a jövőben, a Kongresszus napjaiban, és ma is, ezen a szentmisén.
PRÉDIKÁCIÓ
A mai vasárnappal elkezdjük az Eucharisztikus Kongresszus közvetlen lelkipásztori előkészítését. Egy hónapban kétszer Ukrajna minden egyházközségében lehetőség nyílik arra, hogy egymás után átéljünk minden egyes valóságot, a felajánlott témáknak megfelelően, amelyek előkészítenek bennünket a kongresszusi napok méltó megünneplésére 2012. május 23 és június 3 között. Az elkövetkező előkészületi hónapokban a Kongresszus mottója kísér majd bennünket: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8).
Az előkészület első vasárnapjának témája a mai evangélium szavaihoz vezet bennünket: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” . Az Egyház – Krisztus összegyűlt tanítványainak a közössége – különös garanciája az Ő jelenlétének. Ez a jelenlét élő és a szentségek kegyelmei által lüktet. Innen ered a témánk, amelyet ma átnézünk: Krisztus szentségei, az Egyház szentségei.
Hogyan történt az, hogy ma hét szentségünk van? A Szentlélek, amely egyesíti az Egyházat, elvezeti Őt „a teljes igazságra”.(Jn 16, 13). És hasonlóan, mint ahogy a Szentírás kánonjaival és a hittudománnyal történt, Ő megengedte, hogy fokozatosan megismerjük a szentségek kincsét, amelyet Krisztus ajándékozott nekünk és megállapította az „elosztásuk” módját. Az imént a mai evangélium által Krisztus szavai csengtek fülünkben, Aki az Egyház szerepére és annak szolgálatát tette a hangsúlyt: „Amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve.” Tehát az Egyház a századok során elismerte, hogy hét liturgikus küldetés van, amelyek a szó szoros értelmében vett szentségek, amelyeket Krisztus alapított.
Krisztus szentségei
A szakramentális kegyelmek forrása maga Jézus Krisztus személye. Ő maga a szentségek forrása és alapja. Az Ő szavai és tettei a világtól rejtett életében és a nyilvános működése alatt már megváltóiak voltak. Megelőzték erejét, amely később kiáradt a húsvéti misztériumban, hirdették és előkészítették azt, amit Ő most ajándékoz a papok által az Egyház közösségének. Ami nyilvánvaló volt a Megváltónak: a betegek gyógyítása, az emberekkel való kapcsolata, a bűnök megbocsátása, áldásai, a gonosz lelkek kiűzése – mindez átment a Szentségekbe. Ezért nem kell irigyelnünk azokat az embereket, akik abban az időben éltek. Ne gondoljuk azt, hogy nekik könnyebb volt az életük, mert a betegeknek lehetőségük volt arra, hogy elmenjenek Jézushoz, és Ő meggyógyította őket, elűzte a gonosz lelket, megáldott… Ugyanaz történik ma velünk is a szentségek által! Sőt még több: akkoriban Jézus csak azon a helyen működhetett, ahol élt, azaz Palesztinában. Ahhoz, hogy valaki részesüljön a kegyelmében, sok kilométert kellett megtennie… Ma viszont az Egyház közösségében a papok által Krisztus a föld minden pontján árasztja kegyelmeit azoknak, akik el akarják fogadni azt.
Ezért manapság a szentségeket megfelelően nevezik az Isten legnagyobb művének.
Természetesen az ember néha nem tudja felismerni Istennek e remekműveit, ugyanúgy, mint olykor nem ismerik fel és nem gyönyörködnek a természet szépségében, a művészet vagy építészet remekműveiben…. Éppen ezért van szükség gondos hitoktatásra, az élő hit ajándékáért való imára, hogy észrevegyük és be tudjunk menni ebbe a csodálatos valóságba és ezzel élni a hétköznapokban.
Az Egyház szentségei
A szentségeket egyházinak nevezik, az „Egyház által” vannak, mert maga a megkereszteltek közössége Krisztus jelenlétének és tetteinek látható jele, aki a Szentlélek által működik bennük. Az Egyház akkor tudja átadni és elfogadni a szentségek kegyelmeit, amikor az Úr nevében gyűlnek össze a hívek. Hiszen magunk is tanúi vagyunk annak, hogy Krisztus mennyire élteti az egybegyűlt híveket a saját Eucharisztikus testével, hogyan köti össze a házasság szentsége által a keresztények szeme láttára a házasulandókat. Templomainkban, ahol mindnyájan összegyűlünk, gyóntatószékekben részesülünk a Bűnbánat szentségében. A keresztség, bérmálás, egyházi rend, sőt, még a betegek kenete számára is a legmegfelelőbb hely az, ahol összegyűlik Isten népe a szentélyben.
Manapság a szentségek olyan erő, amely az Egyház közösségéből, azaz Jézus Krisztus misztikus Testéből származik, amelyben mindnyájan egyesülünk a hitben, reményben és szeretetben a Megváltóval együtt a Szentlélekkel egységben.
A szentségek „egyháziak”, és „az Egyházért” vannak, mert építik azt. A keresztség által az Egyház létszáma növekszik, a bérmálásban, az Eucharisztiában, az egyházi rendben a szeretet erejét kapják a közjóért való szolgálathoz és a megfelelő munkához. A gyónásban kapott megbocsátás megújítja az emberek közötti viszonyokat. A házasság szentségének ereje lehetővé teszi, hogy erős családok jöjjenek létre – úgynevezett „családegyházak”. A betegek kenetének köszönhetően a lélek és a test új erőre kap és még a szenvedés is megváltó erőben részesül.
Itt figyelembe kell vennünk a mai szentlecke szavait: „A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.” Ezek a szavak megmutatják nekünk az Egyház alakulásának még egy aspektusát, amely a szentségek által történik: a hívők jelenléte egy különleges közösségben – egységben a Szeretet Istenével, a Háromszemélyű Egyistennel. Mert a szentségi kegyelmeknek az Egyház építéséhez való felhasználása nem egy technológia, hanem a Szentlélekben Krisztussal és felebarátainkkal való szeretetkapcsolataink kialakítása és fenntartása.
Mindez a saját állapota és funkciója szerint történik, amelyeket minden keresztény megtesz: minden megkeresztelt ember a megkapott lelki szentségi pecsét által az Egyház részévé válik, magában hordozza a kegyelem elfogadásának pozitív diszpozícióját, az isteni gondviselés ígéretét és biztosítékát, és az arra való hivatást, hogy tisztelje Istent és szolgálja az Egyházat.
A gondolatmenet végén érdemes még felfigyelni a mai Igeliturgia szavaira: „Téged, pedig, emberfia, őrállónak rendeltelek Izrael háza számára”. Ez a mondat az Egyházra mutat, mint a szentségek őrzőjére és védelmezőjére. Felhívják a figyelmünket a nagy felelősségre, hogy jól készüljünk fel a szentségek vételére, és hogy úgy vegyük magunkhoz, mint ahogy használjuk a megváltó kegyelmeket. És ez a felelősség nem csak a felszentelt személyeket illeti, hanem mindnyájunkat, mert minden keresztény az Egyház tagja. Tehát tudatosulnia kell bennünk annak, hogy mennyire fejlesztjük magunkban a szentségek utáni vágyat, mennyire mutatjuk ki mások előtt a szentségi élet által kapott örömöt, mennyire segítjük szóval és példával a másikat, hogy benne is Krisztussal találkozzunk, a szentségek forrásával és alapjával… Oly sokan élnek környezetünkben pogány módra: az evilági érzelmek, szenvedélyek viharai rázzák meg és tépik szét őket.
Ezért nekünk mindnyájunknak, mint Egyháznak, és külön-külön mindegyikünknek gondoskodnunk kell a szentségek átélésének fokozatáról és minőségéről. Gondoskodnunk kell arról, hogy a szentségi életünk megfeleljen az istengyermekség lelkületének, hogy maga a Feltámadt Krisztus a maga teljességében cselekedhessen bennünk, általunk és értünk és vezethessen bennünket a kegyelem útján ezeknek a látható jeleknek a segítségével.
HÍVEK KÖNYÖRGÉSE
A meghallgatott szavakon felbátorodva és a hit megvallása által megerősödve, könyörögjünk:
– hogy a keresztények meggyőző tanúságtételének köszönhetően, a világban egyre többen Krisztus szentségeiből kiáradó kegyelmekkel kívánnak élni.
– hogy a szentségi jelek tudatos, óhajtott és jól felkészített megvalósítása építse az Egyház lelki és fizikai egységét.
– hogy mindenki, akire fiatal nemzedék van bízva, buzgón, éretten és örömmel tegyen tanúságot az Egyház szentségei szükségességéről és a velük való élet lehetőségéről.
– hogy mindenki, akit darabokra tépnek az újpogány élet kísértései, minél hamarabb megtalálja megnyugvását Krisztus és az Egyház szentségi forrásaiban.
– hogy a hit, a remény és a szeretet által minél mélyebben ismerjük meg a szentségekben kapott isteni kegyelmeket.
Urunk Jézus Krisztus, a Te nevedben gyűltünk össze, hogy Te formálj bennünket szavad által, hogy az Eucharisztia által nyerjünk erőt. Vezess bennünket mindig kegyelmeid útján. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.
SZENTSÉGIMÁDÁS
Egyénileg választható!
