„Hit és Fény” közösség Munkácson
Minden ember, még a legnagyobb fogyatékkal élő is, meg van hívva arra, hogy az öröm és a béke forrása legyen a közösség, az egyház és az egész emberiség számára.
A „Hit és Fény” keresztény közösségek nemzetközi mozgalma, amely egyesíti a fogyatékkal élő embereket, szüleiket és segítőiket. Az ilyen közösségekben az értelmi sérültek lehetőséget kapnak arra, hogy szeressenek és hogy szeretve legyenek, hogy megosszák szívük gazdagságát, közvetlenségüket, hűségüket és egyszerűségüket. A szülők itt támogatást és barátságot kapnak, fel tudják fedezni gyermekeik belső szépségét és ajándékait. A fiatal segítők a fogyatékkal élő személyek barátságán keresztül megismerhetik az élet másfajta értékeit, felfedezhetik az élet igazi értelmét, és megtanulhatják a szeretet szemével nézni a világot. Sérült testvéreinket tehát a közösségben nem fogyatékkal élőknek, hanem barátainknak nevezzük.
Munkácson a Hit és Fény közösség két éve indult, jelenleg 9 család és 5 segítő tartozik hozzánk. Rendszerint havonta egyszer tartunk találkozókat, ahol együtt ünnepelünk, imádkozunk, olvassuk a Szentírást, megosztjuk nehézségeinket és örömeinket, támogatjuk egymást, növekedve a barátságban, a hitben és a szeretetben. A találkozókra időnként meghívunk egy-egy papot is, hogy együtt töltsük vele az időt és beszélgessünk. Az ő jelenléte a közösség minden tagja számára fontos, ő a támasza mind a szülőknek, mind pedig a segítőknek. Sok vidám pillanatot élünk így meg együtt. Milocska, egyik barátunk például a papokat „mi atyánknak” nevezi.
Barátaink mindig nagy lelkesedéssel várják a találkozókat. Lívia, közösségünk másik tagja folyton kérdezgeti egyik segítőnket, mikor kell újra „Éva iskolájába” menni (Éva is az egyik segítőnk). Közösségünk fennállásának két éve alatt nagy változásokat látunk barátaink életében, nyitottabbá váltak, gyakrabban nevetnek, és ugyanaz a Lívia, aki egykor mindenkitől félt és soha nem hallottuk beszélni, ma gyakran nevet és beszélget.
A munkácsi közösség nyári táborozáson is részt vett Antalócon (Ungvári járás) és Bustyaházán (Técsői járás), ahol megismerkedtünk a técsői, a huszti, az ungvári, valamint a lembergi Hit és Fény közösségekkel. 2010-ben eljutottunk az országos Hit és Fény zarándoklatra is, melyet a kohavinói kolostorban tartottak (Lembergi járás). Ezen a találkozón több mint 30 ukrajnai közösség vett részt.
2011. nyarán Magyarországra utaztunk, ahol megünnepeltük az ottani Hit és Fény közösség fennállásának 25. évfordulóját. Egy család pedig elutazhatott Lengyelországba is, ahol az ukrán és lengyel közösségek ünnepségen vehettek részt abból az alkalomból, hogy 40 éve alakult a világon az első Hit és Fény közösség.
Van a közösségünkben egy „negyedik időnek” nevezett találkozás is, amelynek az a célja, hogy ne csak az összejöveteleken találkozzunk egymással. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor elmegyünk együtt kávézni, megünnepeljük a születésnapokat, részt veszünk a szentmiséken, táncmulatságokat tartunk, ahol versenyeket szervezünk, a nagyböjtben pedig keresztutat is járunk közösen. Barátaink különösen szeretik az ünnepségeket, tőlük tényleg meg lehet tanulni, hogyan lehet igazán örülni és jól érezni magunkat. A segítők általában azzal a céllal jönnek a Hit és Fény közösségbe, hogy valami jót tegyenek, segítsenek barátaiknak, de valójában mi vagyunk azok, akik kapnak: örömöt, szabadságot, felszabadultságot, szépséget, egyszerűséget és hitet a barátságban.
Kedves fiatalok!
Ha valakinek felkeltettük érdeklődését a Hit és Fény közösség iránt, ha szeretnétek önkéntesek vagy segítők lenni, vagy esetleg szeretnétek másként segíteni testvéreinknek, kérem, hívjátok ezt a telefonszámot: 0-97-289-1919.
Lányom 29 éves, Down-szindrómája van. Ahogy általában minden szülő, akik sérült gyerekeket nevelnek, én is megtapasztalhattam az állam és a társadalom közönyét az olyan családok problémái iránt, ahol fogyatékos gyermekek élnek. Két éve azonban én és a lányom meghívást kaptunk az újonnan létrehozott „Hit és Fény” közösségbe. Elsők között váltunk ennek a családnak a tagjaivá. Mi történt ezen idő alatt? Mi, szülők rájöttünk, hogy egyáltalán nem vagyunk boldogtalanok, gyermekeink pedig valójában az öröm és a szeretet hírnökei, az ő tiszta és bűntelen lelkük erősíti meg hitünket Istenben. Krisztus mindig velünk van, Ő szeret minket, és ami a legfontosabb: megtanít minket arra, hogyan szeressünk. A közösségben, mint egy igazi családban, jókat beszélgetünk barátainkkal, a segítőkkel és más régiók közösségeinek vezetőivel. Felmelegedett a szívünk, lányom mindig türelmetlenül várja, mikor mehet újra az „iskolába” (így nevezi a közösséget). És az utazásunk Lengyelországba, a szentmise Czestochowában, a kegytemplomban– ez maga volt a csoda!… Reméljük, hogy idővel Munkácson is nyílhat egy műhely, ahol gyermekeink valamilyen munkát végezhetnek, imádkozhatnak, közösségben lehetnek, és a szülők képesek lesznek megoldani családi problémáikat.
