Odessza-Szimferopoli Egyházmegye
A SZENTMISE BEVEZETŐ RÉSZE
A mai evangélium képe Urunk szőlőskertjéről arra emlékeztet bennünket, hogy Krisztusba lettünk beoltva a keresztség által, amely a keresztény beavatás szentsége, és amely által eljutunk az üdvösséghez. Erről fogunk ma elmélkedni a prédikáció alatt és a szentmise utáni szentségkitételkor. Nem mindig sikerül betartani azokat az ígéreteket, amelyeket keresztelésünkkor ígértünk, ezért ennek a szentmisének kezdetén kérjünk Istent, hogy bocsássa meg bűneinket.
BŰNBÁNAT
P.: Te, aki azért jöttél erre a világra, hogy megkeressed és megmentsed azt, ami elveszett: Uram, irgalmazz.
N.: Uram, irgalmazz.
P.: Te, aki úgy mutattad meg szeretetedet, hogy életedet adtad barátaidért: Krisztus kegyelmezz.
N.: Krisztus, irgalmazz.
P.: Te, akinek szívét átszúrták a mi bűneinkért: Uram, irgalmazz
N.: Uram, irgalmazz
P.: Irgalmazzon nekünk a Mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket és vezessen el az örök életre. Ámen.
PRÉDIKÁCIÓ
A szőlőskertről szóló példabeszéd a mai liturgia fő témája. Ez a kép megtalálható az Ó- és az Újszövetségben egyaránt. Először a próféták használták, azután pedig Jézus, amikor Istennek a népe iránti szeretetéről beszélt.
Minden ember Isten szőlőskertje kell, hogy legyen, amely, magához véve Jézust és követve Őt, gyümölcsöt hoz, így Jézusba, az igazi szőlőtőbe van beoltva, aki nélkül nincsen más, csak halál, a keresztség pedig az örök élet pecsétje. Hűséges az, aki megőrzi a végsőkig megtartja pecsétjét, azaz hű marad a kereszteléskor adott ígéretekhez, az majd a hit jelével távozik el.
Az Újszövetségben fontos az, hogy nem csak az Isten által kiválasztott és szeretett nép lehet az Úr szőlőskertje, hanem az a nép is amely be van oltva abban, aki ezt mondta: „Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves… Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek.” (Jn 15, 1-5).
A keresztség az egész keresztény élet alapja, ajtó, amely megnyitja a lehetőséget a többi szentség felvételére. A keresztség a bérmálással és az eucharisztiával együtt a keresztény beavatás szentségeit képezik. A keresztség által megszabadulunk a bűntől és Krisztus Misztikus Testének – az Egyháznak – válunk tagjaivá. A megkeresztelt ember, aki Krisztusba van oltva a keresztség által, hasonlóvá válik Hozzá. A keresztség elpusztíthatatlan lelki jellel jelöli meg a keresztény embert, amely a Krisztushoz való tartozását jelenti. Ezt a jelet nem pusztíthatja el egyetlen bűn sem, bár a bűn miatt a keresztségből származó megváltás gyümölcsei elmaradnak.
A keresztséget csak egyszer lehet felvenni és örökre. Nem lehet megismételni. A hívek, akik a keresztség által Krisztusba vannak oltva, szentségi jellemet kapnak, amely a keresztény vallásban való részvételre szenteli meg őket. A keresztség pecsétje megadja a képességet és kötelezi az embert az Istennek való szolgálatra az Egyház szent liturgiájában való élő részvétel által. A saját életüknek és buzgó szeretetüknek példája által tanúskodva, az emberek végrehajtják a keresztség feladatát. Aki a keresztség által az Egyház tagjává válik, már többé nem saját magának él, hanem annak, aki érettünk meghalt és feltámadt. Ezentúl arra van hívva, hogy másoknak engedelmeskedjen és az Egyház közösségében szolgáljon. Ezért a keresztség a felelősség és kötelességek forrása. A megkereszteltnek joga van arra, hogy szentségekhez járuljon, az Isteni Ige által éljen és egyéb lelki segítséget kapjon az Egyháztól. Emellett a megkereszteltek arra hivatottak, hogy megvallják hitüket az emberek előtt, amelyet az Egyház közreműködésével kaptak az Istentől. Kötelességük, hogy részt vegyenek Isten népének apostoli missziós tevékenységében, hogy mindenki üdvösségéről gondoskodjanak. A keresztvízből születik meg az Új Szövetség Isten népe, amely túllépi a nemzetek, kultúrák, fajok és nemek minden természetes vagy emberi határait: „Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk.” (1Kor 12, 13).
A keresztség által részesülünk Krisztus papi, prófétai és királyi küldetésében. Mi ¬– „pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára.” ( 1Péter 2, 9). A keresztség eltöröl minden bűnt: az eredeti bűnt és minden személyes bűnt, sőt minden bűnért érdemelt büntetést. Tehát a megkereszteltek számára nincsen akadálya annak, hogy bejussanak a mennyek országába. Sajnos a megkeresztelteknél megmarad a bűn következménye: a szenvedés, betegség, halál, az élettel járó hiányosságok, mint a jellem hiányosságai, a bűnre való hajlam, amit még kísértésnek is neveznek. A kísértés azért létezik, hogy legyőzzük, nem árt nekünk, ha nem engedünk neki, hanem bátran ellenállunk Jézus Krisztus kegyelme segítségével. Éppen emiatt, az, aki megfelelően küzd, elnyeri jutalmát. Ebben a küzdelemben segítségünkre van a hét szentségben való részesedésünk: keresztségben, bérmálásban, eucharisztiában, bűnbocsánatban, betegek kenetében, az egyházi rendben és a házasságban. Mindegyik a maga módján szentel meg minket, egyesítve Krisztussal, aki azokat alapította. Maga Jézus tanítja, hogy a keresztség szükséges az üdvösséghez, ezért megparancsolta tanítványainak, hogy hirdessék az Evangéliumot és kereszteljenek meg minden népet. A keresztségen kívül az Egyház nem ismer más eszközt, hogy bebiztosítsa az örök életre való bejutást. Ezért végrehajtja az Úr parancsát, vízből és Szentlélekből megújítva mindenkit, aki meg akar keresztelkedni. Az Isten összekapcsolta az üdvösséget a keresztség szentségével, de Ő maga nincs megkötve a szentségei által. Az Egyház mindig is mélyen meg volt győződve arról, hogy ha valaki hitéért halt meg a keresztség szentsége nélkül, akkor a halála által válik megkereszteltté Krisztusért és Krisztussal. Tehát a vérkeresztség, ugyanúgy, mint a vágykeresztség, meghozza a keresztség gyümölcseit, anélkül, hogy szentség lenne. Krisztus mindenkiért meghalt, ezért minden ember, aki, bár nem is ismeri Krisztus evangéliumát és Egyházát, de keresi az igazságot és megteszi Isten akaratát olyan mértékben, amennyire megismerte azt, üdvözülhet. Feltételezhetjük, hogy ezek az emberek vágytak volna a keresztségre, ha ismerték volna annak szükségességét. Ezt gyönyörűen bemutatja Kalkuttai Teréz anya egyik nővérével történt eset, aki egy haldokló indiait talált az utcán. Meglátta benne a szenvedő Krisztust. Elhozatta a haldoklót a nővérek által vezetett kórházba és nagy szeretettel megmosta sebeit, amelyet tele voltak férgekkel. Az indiai, meglátva a szeretetet a nővér szemében, ezeket a szavakat mondta: „Add nekem Istenedet, mert látom, hogy a te Istened jó.” A nővér mesélt neki Krisztusról, tanításáról. Megkérdezte a haldoklótót: „Akarsz Krisztushoz tartozni?” Ezt válaszolta: „Akarok.” A nővér megkeresztelte őt vízzel: „Én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”, így bevezette őt Krisztus közösségébe. Nemsokára meghalt az ember. Arcán béke volt, mert tudta, hogy egy jó Istenhez tartozik.
Segítsen minket az Isten, hogy Krisztus evangéliumának jó tanúivá váljunk szeretetünk és irgalmunk által, amelyre hívva vagyunk a keresztség által, hogy felebarátaink bennünk is meglássák Krisztus szeretetét, ami a legnagyobb tanúságtétel. Hogy mások, látva életünket, Krisztus követésére vágyjanak megjelenésének teljességében, amit az Egyházban találnak meg. „Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!” (Mt 28, 19-20). „Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül” (Mk 16, 16).
HIVEK KÖNYÖRGÉSE
Minden megkeresztelt ember az Úr szőlőskertje kell, hogy legyen, és gyümölcsöt kell, hogy hozzon. Kérjük Urunkat, Jézus Krisztust, hogy árassza ránk kegyelmét, hogy Isten ajándékait helyesen tudjuk használni.
1. Imádkozzunk Szentatyánkért, XVI. Benedek pápáért, a püspökökért, a papokért, diakónusokért, hogy fáradhatatlanul vigyék Krisztus evangéliumát és a hit meg az erkölcsi rend példájává váljanak.
2. Imádkozzunk, hogy a megkereszteltek, akik megtisztultak a bűneiktől és újjászülettek a Szentlélek által, egész életükben bátran vallják Krisztust, az Isten Fiát.
3. Imádkozzunk, hogy mi, akik megtisztultunk a keresztség vize által, Krisztus halálának és feltámadásának részeseivé lehessünk, és, a szüleink és keresztszüleink példája nyomán, az Egyház élő tagjaiként növekedjünk a kegyelemben.
4. Imádkozzunk, hogy Krisztusnak minden tanítványa a keresztség által egy testté váljon és mindig egy hitben és szeretetben éljen.
5. Imádkozzunk, hogy mi, szőlővesszők, akik Krisztusba, az igazi szőlőtőbe vagyunk beoltva, a hitük által tökéletes tanítványaivá váljunk.
6. Imádkozzunk Isten nagy irgalmáért, aki arra vágyik, hogy az összes ember üdvözüljön. Könyörögjünk a meg nem született gyermekekért és azokért, akik keresztség nélkül haltak meg, hogy eljussanak az örök életre.
7. Imádkozzunk saját magunkért, hogy az Isten ajándékainak helyes használata által eljussunk az örök dicsőségbe.
Urunk és Istenünk, alázatosan köszönjük Neked az összes jótettedet és kérünk: hallgasd meg könyörgéseinket, hogy ne tékozoljuk el a szentségek kegyelmeit, hanem a Te nagyobb dicsőségedre, a mi javunkra és felebarátaink megerősítésére használjuk azokat. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
SZENTSÉGIMÁDÁS
ÉNEK A SZENTSÉGKITÉTELKOR:
P.: Imádunk Téged, Urunk Jézus, aki jelen vagy az Oltáriszentségben. Lángoló szívvel megújítjuk keresztségi fogadalmunkat. A húsvéti titok által a keresztségben Krisztussal együtt meghaltunk, hogy majd Vele együtt bemehessünk az új életbe. A jelenlévők nagy része gyermekkorban volt megkeresztelve. Akkor a keresztségre való vágyunkat a szüleink fejezték ki. Ma újra tudatosan és saját akaratunkból szeretnénk ellene mondani a bűnnek és a sátánnak és megvallani a háromszemélyű Egyistenbe vetett hitünket, szolgálva Őt a szent egyetemes Egyházában.
Ezért kérdezem mindnyájatokat:
P.: Ellene mondotok-e a bűnnek, hogy Isten gyermekei szabadságában éljetek?
N.: Ellene mondunk.
P.: Ellene mondotok-e mindennek, ami rosszra vezet benneteket, hogy a bűn ne uralkodjon rajtatok?
N.: Ellene mondunk.
P.: Ellene mondotok-e a sátánnak, aki az áteredő bűn szerzője?
N.: Ellene mondunk.
P.: Hisztek-e Istenben, Mindenható Atyában, az ég és föld teremtőjében?
N.: Hiszünk.
P.: Hisztek-e Jézus Krisztusban, Egyszülött Fiában, Urunkban, aki Szűz Máriától született, megfeszítették és eltemették, de harmadnapra feltámadt a halottak közül és az Atya jobbján ül?
N.: Hiszünk.
Hisztek-e a Szentlélekben, katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában és az örök életben?
N.: Hiszünk.
P.: Mindenható Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki által újjászülettünk vízből és Szentlélekből, és aki a bűnbocsánatot ajándékozta nekünk, kegyelmeddel őrizz meg bennünket Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, az örök életre.
N.: Ámen.
P.: A Szentháromság nevében, a Teremtő Atya, a Megváltó Fiú és a Megszentelő Szentlélek nevében, Szűz Mária Istenanya, őrangyalaink, védőszentjeink és minden szent és az itt egybegyűlt hivők előtt megújítjuk keresztelésünkkor tett fogadalmainkat. Megígérjük, hogy a keresztény hit szerint fogunk élni és meghalni. Legyünk hűségesek Jézus Krisztushoz és az Ő evangéliumához. Örök atya, segíts bennünket elhatározásainkban. Krisztus Urunk által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, most és mindörökkön örökké. Ámen.
Ének: a keresztségben megígértem
A keresztségben megígértem,
Hogy hűségesen Istennek szolgálok,
Mindig hallgatom az Egyházat,
Kitartok hitemben.
Köszönöm, Istenem, Neked,
Hogy megnyitottad szent templomodat.
Benne szeretnék élni és meghalni.
Az élő Jézus van abban a templomban,
a kenyér színe alatt él,
azzal élteti lelkemet,
hogy a mennyért éljek.
Odaadó szívvel hiszem,
Amire az Egyház tanít engem,
Benne szeretnék élni és meghalni.
P.:Szeretnénk megköszönni Neked a keresztség kegyelmeinek gazdagságát, a kereszt jelét, amely megjelölt bennünket Krisztus pecsétjével, amely megmutatja a Krisztushoz való tartozásunkat és a váltságdíj kifizetésének a kegyelmét jelenti, amit Krisztus keresztje által szerzett nekünk.
N.: Köszönjük neked, Urunk Jézus.
P.: Megköszönjük Neked az Isteni Ige hirdetését, amely megvilágítja számunkra az igazságot és arra hív minket, hogy válaszoljunk a hitre, amely elválaszthatatlan a keresztségtől.
N.: Köszönjük Neked, Urunk Jézus.
P.: Megköszönjük neked a papokat, akik fáradhatatlanul szolgálnak bennünket, miközben megszabadítanak minket a bűnök terhétől, kiosszák a szentségeket és megjelenítenek Téged közöttünk.
N.: Köszönjük Neked, Urunk Jézus.
P.: Köszönjük, hogy a Szent Egyházadhoz csatolsz bennünket a víz és e szavak által: „Én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”.
N.: Köszönjük Neked, Urunk Jézus.
P.: Köszönjük a szent olajjal való megkenést, amely által megkaptuk a Szentlelket, Krisztusba lettünk beoltva, megkenve, mint pap, próféta és király.
N.: Köszönjük Neked, Urunk Jézus.
P.: Köszönjük, hogy hófehér ruhával ajándékoztál meg bennünket, amely mutatja, hogy magát a Feltámadt Krisztust öltöttük magunkra.
N.: Köszönjük Neked, Urunk Jézus.
P.: Köszönjük a húsvéti fényt, amely Krisztust jelképezi, megvilágítja a homályt, és hogy a megkereszteltek a világ világossága lehetnek Krisztusban.
N.: Köszönjük Neked, Urunk Jézus.
P.: Dicsőség, tisztelet és imádás Neked, aki olyan szentségek által cselekszel, amelyek a Veled való teljes egység felé vezetnek bennünket. A Mindenható Isten segítségével, Szűz Mária és az összes szent közbenjárása által hadd növekedjen a keresztségben elkezdődött isteni élet.
N.: Ámen.
Ének: Szentséges Isteni titok
IMÁDSÁG
Istenünk, Te Krisztus húsvéti misztériuma által megváltottál minden embert, őrizz meg bennünk a Te irgalmad tettét, hogy mi, fáradhatatlanul tisztelve megváltásunk titkát, megkaphassuk gyümölcseit. Ámen.
Áldás
