2011.09.18-évközi 25. vasárnap

A SZENTMISE BEVEZETŐJE

Most, ahogy általában a szentmise elején, megbánásra való felszólítást hallunk. A szív bánata a mi legjellegzetesebb vonásunk, amely felkészít bennünket a Krisztussal való találkozásra, Aki szentségei által jön el hozzánk. Hadd ömöljenek minél mélyebbre a saját bűneink felismerése révén bánattal teli szívünkbe Krisztus kínhalálának és feltámadásának irgalmas ajándékai.

HOMÍLIA

A mai vasárnap az Eucharisztikus Kongresszus felkészítésének egy következő lépése, amely egyike az első lépéseknek. Első, tehát olyan, amelynek nagy jelentősége van. Ha ésszel, szívvel és a gyakorlatban meg akarjuk ismerni Isten jelenlétének végtelen titkát az Eucharisztiában, akkor jellegzetes környezetben, jellegzetes légkörben kell lennünk. Ilyen alap és légkör az erős szeretettel teljes hit, ahonnan ered a mai gondolatmenetnek a témája: A hit, a megváltás és az örök élet szentségei.

A hit szentségei.
Amikor szemtől szemben állunk a szentségek titkával, akkor látható jeleket látunk: a keresztvizet, krizmát, kenyeret és bort. Tehát figyelmesen meg kell hallgatnunk a mai első olvasmánynak a szavait: Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim. Az, amit Isten ajánl nekünk, sokkal több és gyönyörűbb, mint amit mi elvárunk a szentségek vételétől. Az Úristen sokkal többet szeretne nekünk adni, mint tisztulás, a pszichikai terheléstől való szabadítás vagy a jókedv megadása. Nálunk is jelen van az az ellentmondás, amelyről Szent Pál tanúskodott: vagy csupán emberi módon éljük át a Szentségek valóságát (csak azért kereszteljük meg a gyermeket, hogy egészséges legyen, csak azért járunk szentmisére, mert ez a szokás, mert úgy illik) – vagy a keresztre feszített és feltámadt Krisztust választjuk, aki valóban ott él a szentségekben és cselekszik általuk.Élő hit nélkül csak a testben maradunk, olyanok vagyunk, mint azok az emberek, amelyekről a mai Evangéliumban hallottunk, akik azzal töltötték az idejüket, hogy munka nélkül álltak a piacon elkeseredve, mert nem hoztak maradandó gyümölcsöt, amelyek megadják életünkben az igazi örömet.
Amikor ősszel beszedjük a föld termését, érdemes felfigyelni Szűz Máriára, akinek élete tele volt Krisztus feltámadásának gyümölcseivel.  Pont az ő Istennek kimondott igenje lett a kegyelemközvetítő szentségeknek a különleges kezdete. Mária meghallotta Isten szavát és hittel válaszolt, ami beleegyezés volt erre az Igére. Ugyanez történik a mi életükben is: az  Ige szükséges a legszentebb szolgálathoz is, mert a hit szentségeiről van szó, amelyek az Igéből születnek és abból táplálkoznak.Ezek szerint az Isteni Ige hirdetése (hittanórák, prédikációk, lelkigyakorlatok) szükségesek ahhoz, hogy méltóképpen felkészüljünk az isteni irgalom szentségeinek vételére. Így tud megszületni a keresztény ember szívében válaszként a hit. Ily módon a szentségek által kapott kegyelem a hit talaján növekszik, amely Isten Igéje által újul és mélyül. Emellett egy ellentétes irány is létezik: amikor a szentségeket méltó módon veszik magukhoz a hívők, akkor a liturgia átélése a hit növekedésének és megerősödésének a forrásává válik. Az Egyház úgy hisz, ahogy imádkozik. Ezért az Egyház szentségeit helyesen a hit szentségeinek nevezik.

A megváltás szentségei.
Nekem az Élet – Krisztus. Szent Pál e szavai egyenesen a szentség lényegére terelik figyelmünket.A szentség nem „mi”, hanem „Ki”: maga a feltámadt Jézus, aki látható külső jelek által él és cselekszik.
A következő kép jó példa arra, hogy a működő Megváltó szentséges jelenléte megmagyarázható legyen. Mindegyikünk látott már olyan kisgyereket, aki járni próbálkozott. Eleinte leggyakrabban csak négykézláb halad hátrafelé. De ez a fajta járásmód nem elégíti ki a gyermeket, mert hiszen a felnőttek két lábon járnak. Ekkor jön egy felnőtt, például az apuka. Megáll a gyermek mögött, felemeli őt a hónaljánál, egyfolytában megtartva, és a gyermek jár! Lépeget, nem esik le a földre, örül a gyermek és mindenki, aki jelen van. Az isteni kegyelem a szentségekben olyan, mint ez az apai kéz, aki megtart bennünket. A keresztségben fel lettünk emelve az első esésből, emelkedünk és tisztulunk a bűnbánat által – haladunk, miközben a szerető Isten karjaiban vagyunk. Mi nem látjuk Őt, hacsak nem tekintünk vissza életünkre a hit fényében. Ő az, aki megtart, vezet bennünket, erőt ad a szeretethez, hogy a jót cselekedjük. A gyermek ki tud bújni az apai kéz alól, de akkor leesik, továbbra is négykézláb hátrál majd, összekoszolja magát. Úgy mi is, ha a bűnt választjuk, akkor elutasítjuk a Jóisten karjait. Tudjuk nélkülözni az isteni kegyelmet, sokan élnek nélküle. Egy ilyen élet milyen gyakran emlékeztet hátrálásra: annyi erőfeszítés, igyekezet, elfecsérelt idő, de az eredménye csekély! Mennyivel többet, ügyesebben lehet megcsinálni, ha két lábbal járunk! Ebben a fényben hitünk valósága: az isteni kegyelem szükséges ahhoz, hogy a megváltásunk teljes értékű legyen.
Manapság maga Krisztus működik szentségei által. A hit méltó beteljesedése által Ő maga adja a kegyelmet, amelyet ezek a jelek közvetítenek. Krisztus az, aki keresztel, Krisztus az, aki megbocsát a gyónásban, Krisztus az, aki gyógyítja a testet és a lelket a betegek kenete által. A szentségek ajándékában az Atya mindig meghallgatja az Egyház kéréseit, amely kimutatja hitét a Szentlélekben. És a Szentlélek, mint a tűz, mindent megváltoztat, amit megérint: isteni életté változtatja azt, aki alárendeli magát az Ő erejének.
Emlékeznünk kell arra, hogy mindez nem az az ember érdemeinek vagy igaz voltának köszönhetően történik, aki adja vagy kapja a szentséget, hanem Isten ereje által. De a gyümölcsei a szentséget felvevő ember belső állapotától is függ: elsősorban a hittől, a Megváltóra való nyitottságától, aki működik a szentség által.
A szentséget felvevő emberben történő változás nem valami mű vagy külső dolog, önmagunk által nem leszünk jobbak, tökéletesebbek. Maga a Megváltó hatol belénk, a lelkünkbe, testünkbe, Ő maga válik bennünk új minőségűvé. Ekkor mi jobbak vagyunk, de ez valójában Ő, aki jobb bennünk. Szentekké válunk az Ő szentsége által, amely belénk költözött. Erősekké válunk, mert a Mindenható egyik vagy másik szentség által lakni szeretne bennünk. Mindenki, aki szentségekben részesül, annyit kap, mint a mai evangélium szereplői, azaz a legtöbbet: az isteni kegyelmet, vagyis magát Istent.

Az örök élet szentségei.
A szentségek szent erejének forrása Jézus Krisztus halála és feltámadása. Ezért minden szentség felvétele, átélése erre az eseményre irányítja figyelmünket. A szentség emlékeztet erre az eseményre és közelebb hozza hozzánk ezt az Egyetlen Forrást. Nem mindig emlékezünk erre, mert nehéz Krisztus szenvedésére emlékezni, amikor, például, egy bérmálás vagy egy házasságkötés szemtanúi vagyunk. Ezért az a legjobb, ha a szentségek felvétele Eucharisztikus áldozat keretében történik.
Amikor szentmisén veszünk részt, lehetőségünk van átélni Krisztus halálát és feltámadását. Ugyanakkor az eucharisztikus áldozat megnyitja számunkra a jövő dicsőséget, amelyhez a feltámadt Megváltó vezet bennünket, a szentmisének köszönhetően egyesülünk az angyalok karával, a szentekkel. Amikor hittel veszünk fel egy szentséget, akkor „Várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését. Titusz” (2, 13) Miközben az Egyház közösségében éljük át ezeket, már itt a földön tapasztaljuk örökségünk zálogát, mi már bizonyos értelemben részesei vagyunk az örök életnek.
Izajás próféta ma is buzdít bennünket: Hívjátok segítségül az Urat, amíg közel van! A szentségekről elmélkedvén, készülődvén az Eucharisztikus Kongresszusra, ne felejtsük el az imát. Annyi sok testvérünk, még a megkereszteltek közül is, emlékeztetnek azokra a munkásokra a mai evangéliumból, akik a piacon álltak: az idő halad, és az ő életükben annyira kevés az öröm, nem látszanak az isteni gyümölcsök. Csak a Jóságos Istenhez intézett kitartó és bizakodó imának van ereje megnyitni a szíveket a szentség által ajándékozott kegyelmek előtt.

A HÍVEK KÖNYÖRGÉSE

A mi imánk legyen a szeretet által felélesztett hitnek a meghallgatott isteni szóra adott válasza:
– Szent Egyházunkért, hogy az Igében és Szentségekben jelenlévő Krisztusnak az ereje éltesse őt
– a papokért, akik közvetítik a szentségek kegyelmét, hogy hűségesen, buzgón ás alázatosan szolgálják Krisztust, aki meghívta őket
– hogy az üldözött keresztények szenvedései nyissák meg a hívők és nemhívők szívét a szentségek kegyelmei befogadására, amelyek Isten szívéből származnak
– a közömbösek, keményszívűek, elveszettek hitének megújulásáért
– az egész országért és a mi plébániánkért, hogy maradandó és sok gyümölcsöt teremjen az Eucharisztikus Kongresszushoz való felkészülés
– hálánkat fejezzük ki a szentségek ajándékaiért, amelyek megsokszorosítsák a hatásukat a mindennapi életben

Dicsérünk Téged, Mennyei Atyánk! Te mindig meghallgatod Fiad Egyházának könyörgéseit, amikor Krisztus nevében a Szentlélekben gyűlnek össze. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

EUCHARISZTIKUS SZENTSÉGIMÁDÁS

1.    Milyen fontos és gyönyörű egy család számára a napnak az az időszaka, amikor minden családtag térdre borul, hogy együtt imádkozzanak… És milyen fontos és gyönyörű a mi plébániai közösségünk számára, amikor együtt letérdelünk ott, ahol Urunk éjjel-nappal velünk marad  – az Eucharisztiában elrejtőzött Krisztus előtt. Az Egyház hite megelőzi az egyes hívek hitét… A közösségünk figyelmes imájában, a közös éneklésben, a csendben minden hívő hite elevenné válik…

(szentségimádási csend)

2.    Egy szerető családban a gyerekek bizalommal figyelik a felnőtteket, átveszik viselkedésüket, nyelvüket, reakcióit, sőt még a gondolkodásmódot is. Később a felnőttek észreveszik a gyermekeiben saját hasonlóságukat. Nem esik messze az alma a fájától – mondja bölcsen a közmondás.

A keresztény legtökéletesebb példaképe Krisztus, a megtestesült Isteni Ige. Ezért annyira nagy szükségünk van ezekre a percekre és órákra, amikor imádjuk az Urat, aki jelen van az Oltáriszentségben. Ebben az imában egyesülünk Megváltónkkal, Ő pedig Önmagához tesz hasonlóvá bennünket és az isteni természet részeseivé válunk.  ( 2 Péter 1, 4).

Drága Istenem, dicsérlek Téged,
Mert a szent kenyérben feltártad Lényed.
 Szívemet, Istenem odaadom Néked
És imádkozva térdelekelőtted.
(szentségimádási csend)

3.    De a szentségimádásban végzett ima gyümölcsei az imádkozó lelki állapotától is függnek. Ezért a leghatékonyabb lelki állapot jellemzője a hit, amely az Isteni Igéből születik és belőle táplálkozik. Emlékezzünk az evangélium szavaira és elmélkedjünk rajtuk a csendben, Jézus arca előtt:
Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: “Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” (Lk 22, 19)
(szentségimádási csend)

Jézus ezt mondta rá: “Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. 54 De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. (Jn 6, 53-54)

(szentségimádási csend)

Jézus ezt mondta tanítványainak: „S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28, 20)

(szentségimádási csend)

Urunk, Jézusunk, Szent Péterrel együtt ismételni akarjuk ezeket a szavakat:”Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.” (Jn 6, 68-69)

(szentségimádási csend)

Urunk Jézus Krisztus, az Élő Isten Fia, Te valóságos Isten és valóságos Ember vagy! Dicsérünk Téged, aki valóságosan és változatosan jelen vagy közöttünk. Vágyunk arra, hogy megvalljuk hitünket, ismételve e szavakat:
N: Hiszünk, Urunk Jézus!
P: Hiszünk a Te különleges jelenlétedben itt az Oltáriszentségben.
N: Hiszünk, Urunk Jézus!
P: Hiszünk a Szent Igében való jelenlétedben.
N: Hiszünk, Urunk Jézus!
P: Hiszünk az összegyűlt hívekben való jelenlétedben, akik itt nevedben összejöttek.
N: Hiszünk, Urunk Jézus!
P: Urunk Jézus, dicsőítünk Téged, magasztalunk Téged és köszönjük Neked, hogy közöttünk akarsz lakni, hogy életünk fényévé és az Atyához vezető egyetlen Útja vagy, akinek dicsőség legyen örökkön örökké.
N: Ámen.
P: Csendben elmélkedjünk Krisztus jelenlétének szent titkáról.

(szentségimádási csend)

4.    Az utolsó vacsorán Krisztus tanítványaira bízta az Oltáriszentség és az Egyházi rend szentségeit. Feltámadása napján ajándékozta a bűnbánat szentségét. Ugyanitt a tanítványok várták az első bérmálásukat. Imádkoztak és arra emlékeztek, amit Jézus szemük láttára tett három év alatt. Szűz Máriának, Isten Anyjának az imája, aki telve volt kegyelemmel, megnyitotta a szívüket a Szentlélek befogadására, az Egyház új realitására, amelyben mindig jelen van, él, működik Krisztus a mi megváltásunkért.
Imádkozzuk mi is a rózsafüzérnek e titkát: Aki nekünk a Szentlelket elküldte, miközben hódolatunkat fejezzük ki az Oltáriszentségben elrejtezett Megváltónknak. Máriával együtt kérjük Őt, hogy a mi plébániai közösségünk is nyíljon meg az Ő szentségei előtt. Imádkozzunk azért, hogy mindig vágyakozzunk az isteni kegyelem után, amely a szentségekből ered. Kérjük azt, hogy mindig méltóképpen tudjunk felkészülni felvételükre, hogy méltó módon éljük meg azokat. Kérjük Istent, hogy a mi plébániai közösségünk a szentség erejével épüljön, tisztuljon, és váljon jó iránymutatóvá azok számára, akik keresik a helyes utat.

(a rózsafüzér titka: a Szentlélek eljövetele)

5.    Lassan véget érnek imádásunk és elmélkedésünk percei. A Te Eucharisztikus Arcodat szemlélve kérünk, Urunk Jézus, áldj meg bennünket. Áldásod erősítse meg a mi plébániai közösségünket, adja vissza nekünk gyermekeid egységét, mutassa meg nekünk az utat az Örökkévalóság felé, ahol Te vársz ránk azokkal együtt, akik szentségeid ereje által már örülnek annak, hogy színről színre látnak Téged.

(szentségimádási csend)