Jézus Krisztusnak, az Örök Főpapnak ünnepén, június 9-én szentelte diakónussá Jurij Holotyuk papnövendéket Lucsok Miklós, egyházmegyénk apostoli kormányzója. A szertartásra a munkácsi székesegyházban került sor.
A szentmisét itt lehet visszanézni: https://www.youtube.com/watch?v=oJAc-DwxltU
„Amikor meghallottam a hívást a papságra, egy darabig nem tudtam igent mondani rá” – mondta Jurij Holotyuk. Isten azonban olyan embereket vezetett útjára, akik Istenhez és papi ígéreteikhez való hűségükkel példát mutattak neki: köztük Josef Trunk atya sokéves örömteli szolgálatával, Fizer Jevhen atya ifjúi papi lelkesedésével. Sok közösség, plébániai csoport is hatással volt rá, akiktől gyakran kapott támogatást hivatása kibontakozásához. Hivatását egy medjugorjei zarándoklaton kezdte felismerni.
Az ünnepi szentmise főcelebránsa Lucsok Miklós apostoli kormányzó volt. Vele együtt mutatta be a szentmisét Majnek Antal nyugalmazott megyéspüspök, egyházmegyénk papjai, valamint a vendégek: Viktor Bilousz, a gorodoki papi szeminárium rektora, a szeminárium több másik elöljárója, Mikola Leszkiv, a cservonogradi (Lemberg megye) Szentlélek eljövetele plébánia vezetője – innen származik Jurij diakónus. A Kamenec-Podolszki és a Kijev-Zsitomiri egyházmegyékből is érkeztek papok és diakónusok.
A prédikációban Miklós püspök a jelölthöz fordulva a következőket mondta: „Nagy öröm tölt el! Hogyan lehetséges, hogy egy fiatalember így beleszeret az egyházba?” Az apostoli adminisztrátor felhívta a figyelmet a medjugorjei Szűz Mária szobrára, melyet az oltár elé helyeztek: ott született Jurij hivatása – az egyház iránti szeretete.
Fontos, hogy úgy szeressük Krisztus Egyházát, mint a szerelmünket, akiért életünket adjuk. A hivatás „nem munka! Szabadság, odaadás, áldozat szükséges hozzá!” Miklós püspök megemlítette Boldog Scheffler János vértanú püspököt: ő vezette a második világháború idején az akkori Szatmári Egyházmegyét, melyhez Kárpátalja is tartozott – ő életét adta az egyházért.
A püspök a következő szavakkal zárta prédikációját: „Áldozat nélkül nincs szeretet. Az Úr szítsa fel benned nagy erővel ezt a szeretetet, amelyet szívedbe adott! Hűséget kérek számodra a Vele való kapcsolatban, mély barátságot és egységet Krisztussal, Aki eddig is utat mutatott neked. És mindannyiunknak, itt jelenlévő papoknak is azt kívánom, hogy a mi szívünkben is mindvégig az a szeretet lobogjon, mint Krisztusban az Ő egyháza iránt.”
A prédikáció előtt Viktor Bilousz, a szeminárium rektora bemutatta a jelöltet, Jurij pedig válaszaival megerősítette készségét és szándékát, hogy cölibátusban szolgálja az egyházat. A prédikáció után a szertartás a Mindenszentek litániájával, a felszentelő imával és az evangéliumos könyv átadásával folytatódott, végül Mikola Leszkiv, Jurij lakhelyének plébánosa beöltöztette az újonnan felszenteltet a diakónusok liturgikus ruhájába, a dalmatikába.
A szentmisét a székesegyház kórusa tette még szebbé csodálatos énekével.
Az ünnepi szentmise végén Jurij diakónus köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették hivatásának felismerését és azt, hogy kitartson abban; köztük édesanyjának, aki imádkozni tanította, Lucsok Miklós püspöknek, aki felszentelte, és Majnek Antal püspöknek, akinél annak idején jelentkezett és aki a szemináriumba küldte őt. Majd minden jelenlévőt arra kért, hogy egy percig csendben imádkozzanak a Szűzanya közbenjárását kérve, hogy béke legyen Ukrajnában.
Tetjana Reshetar írása alapján