Az Evangélium öröme

A keresztény ember öröme akkor lesz teljessé, amikor hitét és örömét megosztja másokkal. A hithirdetés nerr erkölcsi parancsok sürgetése, nem is valami bölcseleti világnézet másokra kényszerítése, hanem az örvende tes evangéliumi hit megosztása.

Ferenc pápa első apostoli buzdításának címe: Evangelii ga-udium. Magyarul: „az evangélium öröme”. Minthogy pedig a görög „evangelion”-szó „örömhírt” jelent, a pápa iratának címét így is megfogalmazhatnánk: „Az örömhír öröme.” Ebből is látszik, hogy a Szentírásban mily nagy szerepet játszik az öröm. Ferenc pápa írásának első két mondata így hangzik: „Az evangélium öröme betölti mindazoknak a szívét és életét, akik Jézussal találkoznak. Azok, akik elfogadják Jézustól az üdvösség ajánlatát, megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől és a magányosságtól.”

A pápa megállapítja, hogy a mai világ „fogyasztói társadalmának” nagy veszélye a kapzsi szív, a világias élvezetek lázas hajszolása és a lelkiismeret eltompulása. Amikor ugyanis az emberek szíve csak a saját érdekével és saját előnyével van elfoglalva, nem marad szívében hely mások számára. Az ilyen ember már nem hallja Isten szavát, nem érzi Isten csendes örömét, és kiapad belőle a vágy, hogy jót tegyen másokkal. így aztán haragos, sértődött és apatikus lesz, és képtelenné válik teljes életet élni. Ezért hívja fel a pápa a keresztényeket, hogy nyíljanak meg minden nap a Jézussal és az ő örömével való találkozásra.

AZ EVANGÉLIUM: ÖRÖMHÍR

Ferenc pápa írása ezután felsorolja az örömről szóló legfontosabb szentírási szövegeket.

Már az ószövetségi Szentírás megjövendöli a messiási korban bekövetkező öröm kiáradását. Izajás így szólítja meg a várva várt Messiást: „Megsokasítod az ujjongást, megnöveled az örömet.” (9,3) Ugyanő arra buzdítja Jeruzsálem lakóit, hogy öröménekkel vonuljanak a Messiás elé: „Kiálts és ujjongj, Sión lakója!” (12,6) Izajás könyvének második részében tovább erősödik e felhívás: „Magas hegyre menj föl, aki jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek!” (40,9) Az egész teremtett világ együtt örül a megváltott emberekkel: „Ujjongjatok, egek, és örvendj, te föld, ujjongásbán töijetek ki, hegyek! Mert megvigasztalja népét az Úr, és szegényein megkönyörül.” (49,13)
Hasonlóképpen, Zakariás próféta így buzdítja a népet a Messiás-király fogadására: „Felette örvendezzél, Sión leánya; ujjongj, Jeruzsálem leánya: íme, bevonul hozzád királyod, igaz ő és megszabadít.” (9,9)

Szofoniás próféta hozzáteszi, hogy a Messiás napjaiban maga Isten fog együtt örvendezni és ünnepelni népével: „Az Úr, a te Istened közötted van, erős ő, és megszabadít, örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.” (3,17)

Ezek az ígéretek beteljesedtek Jézus Krisztus eljövetelével. Gábor angyal Jézus születésének hírül adásakor az „Örülj, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled!” szavakkal fordul Máriához. (Lk 1,28) A görög eredetiben a chaire-szó szerepel, ami a chairó-ige felszólító módja. Chairó azt jelenti, hogy „örülök”. A görögök üdvözléskor is e szót használták, és ezért fordította az ókori latin biblia e szót a rómaiak szokásos üdvözlő szavával „ave”-nek. A mai szentírásfordítók többsége azonban úgy véli, hogy itt nem egyszerű üdvözlésről van szó, hanem a szó eredeti értelmének megfelelően az örvendezésre való felszólításról: az angyal arra szólítja fel Máriát, hogy örvendezzék. A Jézus születése körüli események leírásánál az evangéliumokban állandóan ez az öröm cseng. Amikor a várandós Szűz Mária meglátogatja Erzsébetet, „felujjongott Eizsébet méhében a magzat” (Lk 1,41), Mária pedig így dicsérte az Istent: „Szívem ujjong megváltó Istenemben.” (Lk 1,46) A betlehemi pásztoroknak azt mondja az angyal, hogy „nagv örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő!” (Lk 2,10-11) Máté evangéliuma pedig arról számol be, hogy amikor a napkeleti bölcsek meglátták a betlehemi csillagot, „örvendezni kezdtek igen nagy örömmel”. (Mt 1,10)

Jézus nyilvános működésének megkezdésekor is, Keresztelő János ezeket vallja: „A vőlegény barátja, aki ott áll és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett.” (Jn 3,29)

Magáról Jézusról hja az evangélium, hogy amikor hallotta a tanítványok beszámolóját sikeres evangélium-hirdető útjukról, „felujjongott a Szentiélekben”. (Lk 10,21) Jézus evangéliuma neki is, nekünk is örömöt ad: „Azért mondtam nektek ezeket – mondja Jézus tanítványainak -, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.” (Jn 15,11)

Az utolsó vacsorán a következő szavakkal hja le Jézus halálának és feltámadásának a tanítványokra gyakorolt hatását: „Ti szomorkodtok majd, de szomorúságtok örömre fordul. Újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki.” (Jn 16,20-22) Amikor pedig a tanítványok harmadnap meglátták a feltámadt Jézus Krisztust, tényleg nagyon „megörültek”. (Jn 20,20)

Az Apostolok Cselekedeteinek könyve egyre azt ismétli, hogy az első keresztények tele voltak örömmel. A tanítványok „házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve” (ApCsel 2,46) Akárhová is mentek evangéliumot hirdetni, „nagy öröm támadt abban a városban”. (ApCsel 8,8) Még akkor is, amikor üldözést tapasztaltak, „a tanítványok elteltek örömmel és a Szentlélekkel”. (ApCsel 13,52) Az etióp udvari tiszt, miután Fülöp őt megkeresztelte, „örvendezve folytatta útját”. (ApCsel 8,39) Amikor pedig Pál megkeresztelte Filippiben a börtönőrt és családját, a börtönör „örvendezett házanépével együtt, hogy híve lett Istennek”. (ApCsel 16,34)

A legnyomatékosabban Pálnak a Filippiekhez írt levele buzdít az örvendezésre. Pál e levelet börtönből írta. Az akkori börtönök zárkái bizony borzalmasak voltak. Pálnak e börtönből írt leveléből mégis csak úgy árad az örvendezés.

Nemeshegyi Péter SJ