{"id":1231,"date":"2015-01-15T05:48:53","date_gmt":"2015-01-15T03:48:53","guid":{"rendered":"http:\/\/munkacs-diocese.org\/hu\/2015\/01\/15\/szent-marton-puespoek-elete\/"},"modified":"2015-01-15T05:48:53","modified_gmt":"2015-01-15T03:48:53","slug":"szent-marton-puespoek-elete","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/munkacs-diocese.org\/hu\/2015\/01\/15\/szent-marton-puespoek-elete\/","title":{"rendered":"SZENT M\u00c1RTON P\u00dcSP\u00d6K \u00e9lete"},"content":{"rendered":"
<\/div>\n

SZENT M\u00c1RTON P\u00dcSP\u00d6K<\/strong><\/span>
[NOVEMBER 11.]<\/p>\n

\"szent-m\u00e1rton-p\u00fcsp\u00f6k\"M\u00e1rton (Martinus) annyi, mint aki \u2019Marsot\u2019, azaz \u2019h\u00e1bor\u00fat visel\u2019 (Martern tenens) a v\u00e9tkek \u00e9s a b\u0171n\u00f6k ellen. Vagy \u2019egy a m\u00e1rt\u00edrok k\u00f6z\u00fcl\u2019 (martyrum unus), mert v\u00e9rtan\u00fa volt, legal\u00e1bbis sz\u00e1ndek\u00e1ban \u00e9s \u00f6nn\u00f6n test\u00e9nek sanyargat\u00e1s\u00e1ban. De M\u00e1rton \u00e9rtelmezhet\u0151 \u00fagy is, mint \u2019ingerl\u0151\u2019 vagy \u2019\u00f6szt\u00f6nz\u0151\u2019 \u00e9s \u2019uralkod\u00f3\u2019: szents\u00e9g\u00e9nek \u00e9rdeme a S\u00e1t\u00e1nt irigys\u00e9gre ingerelte, Istent k\u00f6ny\u00f6r\u00fcletre \u00f6szt\u00f6n\u00f6zte, \u00e9s saj\u00e1t test\u00e9n uralkodott, mid\u0151n folytonos \u00f6nk\u00ednz\u00e1ssal em\u00e9sztette. \u00dagy kell ugyanis a l\u00e9leknek a testen uralkodnia, mint Dionysius mondja Demophilushoz \u00edrt level\u00e9ben -, ahogy az \u00far a szolg\u00e1j\u00e1n, apa a fi\u00e1n vagy az id\u0151sebb ifj\u00fa a pajt\u00e1s\u00e1n uralkodik. Szent M\u00e1rton \u00e9let\u00e9t tan\u00edtv\u00e1nya, Suipicius Severus \u00edrta meg, akit Gennadius a h\u00edres emberek k\u00f6ze sorolt.
Szent M\u00e1rton Pannoni\u00e1ban, Sabaria v\u00e1ros\u00e1ban sz\u00fcletett, de It\u00e1li\u00e1ban, Pavi\u00e1ban nevelkedett. Atyj\u00e1val, aki a hadseregben tribunus volt, egy\u00fctt harcolt Constantinus \u00e9s Julianus cs\u00e1sz\u00e1rok alatt. Nem saj\u00e1t j\u00f3sz\u00e1nt\u00e1b\u00f3l ugyan, mert gyermekkor\u00e1t\u00f3l fogva isteni kegyelem hatotta \u00e1t, s amikor tizenk\u00e9t \u00e9ves lett, sz\u00fclei akarata ellen\u00e9re a templomba sz\u00f6k\u00f6tt \u00e9s k\u00e9rte, hogy vegy\u00e9k fel a hittanul\u00f3k k\u00f6ze. Ett\u0151l kezdve remetes\u00e9gben \u00e9lt volna, ha test\u00e9nek gyenges\u00e9ge ebben meg nem akad\u00e1lyozza. Mikor pedig a cs\u00e1sz\u00e1rok elrendelt\u00e9k, hogy a veter\u00e1nok fiai harcoljanak az aty\u00e1k helyett, hadba rendeltek M\u00e1rtont is, mihelyt tizen\u00f6t \u00e9ves lett. El\u00e9g volt neki egyetlen szolga, azt is ink\u00e1bb \u0151 szolg\u00e1lta ki, m\u00e9g a l\u00e1bbelij\u00e9t is \u0151 h\u00fazta le \u00e9s \u0151 tiszt\u00edtotta.
Egyszer t\u00e9lv\u00edz idej\u00e9n, amikor \u00e9ppen kilepett Amiens kapuj\u00e1n, egy mez\u00edtelen koldusba botlott, aki senkit\u0151l nem kapott alamizsn\u00e1t. M\u00e1rton meg\u00e9r tette, hogy ez az ember miatta van ott. Kardot r\u00e1ntva, egyeden megmaradt k\u00f6peny\u00e9t kett\u00e9v\u00e1gta, \u00e9s az egyik fel\u00e9t a koldusnak adta, marad\u00e9k fel\u00e9t pedig mag\u00e1ra kanyar\u00edtotta. A k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9jszak\u00e1n megl\u00e1tta Krisztust: k\u00f6peny\u00e9nek az a darabja volt rajta, amivel betakarta a koldust, \u00e9s hallotta, amint ezt mondta a k\u00f6r\u00f6tte \u00e1ll\u00f3 angyaloknak: \u201eM\u00e1rton, a hittanul\u00f3 takart be engem ezzel a ruh\u00e1val.\u201d A szent f\u00e9rfi\u00fa azonban sohasem k\u00e9rkedett ezzel, hanem megismerv\u00e9n Isten j\u00f3s\u00e1g\u00e1t, mihelyt tizennyolc \u00e9ves lett, megkeresztelkedett. Tribunusa k\u00e9r\u00e9s\u00e9re pedig, aki meg\u00edg\u00e9rte, hogy amint kit\u00f6lt\u00f6tte tribunusi szolg\u00e1lat\u00e1t, visszavonul a vil\u00e1gt\u00f3l, m\u00e9g k\u00e9t \u00e9vet katon\u00e1skodott. K\u00f6zben a barb\u00e1rok bet\u00f6rtek Galli\u00e1ba, \u00e9s Julianus cs\u00e1sz\u00e1r szembe akarv\u00e1n sz\u00e1llni vel\u00fck, p\u00e9nzt adott katon\u00e1inak. M\u00e1rton azonban nem akart tov\u00e1bb szolg\u00e1lni, s ez\u00e9rt a zsoldot nem volt hajland\u00f3 elfogadni. Azt mondta a cs\u00e1sz\u00e1rnak: \u201eKrisztus katon\u00e1ja vagyok, nem szabad harcolnom.\u201d Julianus m\u00e9ltatlankodva azzal v\u00e1dolta, hogy nem a vall\u00e1sa miatt, hanem a fenyeget\u0151 h\u00e1bor\u00fat\u00f3l val\u00f3 f\u00e9lelm\u00e9ben vonakodik a katon\u00e1skod\u00e1st\u00f3l. M\u00e1rton nyugodtan felelt: \u201eHa ezt a gy\u00e1vas\u00e1gnak, s nem hitemnek tulajdon\u00edtod, holnap fegyver n\u00e9lk\u00fcl ki\u00e1llok a hadsereg el\u00e9, \u00e9s Krisztus nev\u00e9ben, a kereszt jel\u00e9vel, nem pedig pajzzsal vagy sisakkal v\u00e9dekezve, f\u00e9lelem n\u00e9lk\u00fcl bemegyek az ellens\u00e9ges csapatok k\u00f6z\u00e9.\u201d Erre \u0151rizetbe vett\u00e9k, hogy amint mondotta, fegyvertelen\u00fcl kiszolg\u00e1ltathassak a barb\u00e1roknak, de m\u00e1snap az ellens\u00e9g k\u00f6veteket k\u00fcld\u00f6tt, \u00e9s mindenest\u00fcl megadta mag\u00e1t. Nem k\u00e9ts\u00e9ges, hogy a szent f\u00e9rfi\u00fa er\u00e9nyeinek volt k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151 ez a v\u00e9r n\u00e9lk\u00fcli gy\u0151zelem. Ezut\u00e1n elhagyta a katonas\u00e1got, \u00e9s Szent Hilariushoz, Poitiers p\u00fcsp\u00f6k\u00e9hez ment, aki akolituss\u00e1 szentelte.
\u00c1lm\u00e1ban figyelmeztette az \u00dar, hogy sz\u00fcleit, akik meg mindig pog\u00e1nyok voltak, l\u00e1togassa meg. Amikor \u00fatra kelt, megj\u00f6vend\u00f6lte, hogy sok szerencs\u00e9tlens\u00e9g fogja \u00e9rni. Az Alpokban rabl\u00f3kba \u00fctk\u00f6z\u00f6tt, s amikor az egyik balt\u00e1j\u00e1val fejbe akarta v\u00e1gni, a m\u00e1sik elkapta a les\u00fajt\u00f3 jobbot. Kez\u00e9t h\u00e1trak\u00f6t\u0151zt\u00e9k, s egyik\u0151j\u00fck \u0151rizet\u00e9re b\u00edzt\u00e1k. A rabl\u00f3 megk\u00e9rdezte, hogy megijedt-e, \u0151 pedig azt felelte, hogy soha nem volt ekkora biztons\u00e1gban, mert tudja, hogy Isten irgalma k\u00eds\u00e9rt\u00e9sek idej\u00e9n van legink\u00e1bb jelen. Elkezdett pr\u00e9dik\u00e1lni a rabl\u00f3nak, \u00e9s hitre t\u00e9rtette. Az pedig visszavezette M\u00e1rtont az \u00fatra, \u00e9s k\u00e9s\u0151bb dics\u00e9retesen v\u00e9gezte be \u00e9let\u00e9t.
Milano mellett elhaladt\u00e1ban megjelent el\u0151tte a S\u00e1t\u00e1n emberi alakban, \u00e9s megk\u00e9rdezte, merre tart. Mid\u0151n azt felelte, hogy oda megy, ahov\u00e1 az \u00dar rendeli, azt mondta a S\u00e1t\u00e1n: \u201eB\u00e1rhov\u00e1 m\u00e9sz, a S\u00e1t\u00e1n ellenedre lesz!\u201d M\u00e1rton \u00edgy v\u00e1laszolt: \u201eAz \u00dar az    \u00e9n seg\u00edt\u0151m nem f\u00e9l\u00e9k, mit m\u0171veljen n\u00e9kem az ember\u201d (Zsolt 117,6). Mire az r\u00f6gt\u00f6n elt\u0171nt. Hazat\u00e9rve \u00e9desanyj\u00e1t megt\u00e9r\u00edtette, apja azonban megmaradt a t\u00e9velyg\u00e9sben.
Amikor az ari\u00e1nus eretneks\u00e9g szerte a vil\u00e1gon elharap\u00f3dzott, s \u0151 szinte egyed\u00fcl sz\u00e1llt harcba vele, nyilv\u00e1nosan megvert\u00e9k \u00e9s ki\u0171zt\u00e9k a v\u00e1rosb\u00f3l. Visszat\u00e9rt Mil\u00e1n\u00f3ba, \u00e9s ott kolostort alap\u00edtott, de az ari\u00e1nusok \u00fajra el\u00fcld\u00f6zt\u00e9k. Ekkor egyetlen pap k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben Galhnana sziget\u00e9re ment, ahol egyszer m\u00e1s f\u00fcvekkel egy\u00fctt m\u00e9rges hunyort evett, s \u00fcgy \u00e9rezte, hogy meg fog halni. Im\u00e1ds\u00e1g\u00e1nak ereje azonban minden vesz\u00e9lyt \u00e9s f\u00e1jdalmat el\u0171z\u00f6tt.
Amikor meghallotta, hogy Szent Hilarius visszat\u00e9rt a sz\u00e1m\u0171zet\u00e9sb\u0151l, visszament hozza, \u00e9s Poitiers mellett kolostort alap\u00edtott. Volt ott egy hittanul\u00f3 ifj\u00fa, akit M\u00e1rton, miut\u00e1n r\u00f6vid id\u0151re elhagyta volt a kolostort, majd visszat\u00e9rt, holtan tal\u00e1lt. M\u00e9g nem volt megkeresztelve. Cell\u00e1j\u00e1ba vitte \u00e9s test\u00e9re borulva im\u00e1ds\u00e1g\u00e1val \u00fajb\u00f3l \u00e9letre keltette. Ez az ember sokszor elmes\u00e9lte, hogy m\u00e1r kimondt\u00e1k r\u00e1 az \u00edt\u00e9letet \u00e9s: s\u00f6t\u00e9t helyre k\u00fcldt\u00e9k, amikor k\u00e9t angyal azt s\u00fagta a Biroknak, hogy \u00d6 az, aki\u00e9rt M\u00e1rton im\u00e1dkozott. Erre az megparancsolta, hogy ezek ketten vigy\u00e9k vissza \u00e9s \u00e9lve adj\u00e1k \u00e1t M\u00e1rtonnak. M\u00e9g egy m\u00e1sik embernek is visszaadta az \u00e9let\u00e9t, aki k\u0151t\u00e9len v\u00e9gezte volna.
Tours n\u00e9p\u00e9nek nem volt p\u00fcsp\u00f6ke, s b\u00e1r M\u00e1rton nagyon vonakodott, azt akart\u00e1k, hogy \u0151t szentelj\u00e9k fel p\u00fcsp\u00f6k\u00fcknek. Az egybegy\u0171lt f\u0151papok k\u00f6z\u00fcl n\u00e9h\u00e1nyan tiltakoztak, mert ruh\u00e1j\u00e1t rendezetlennek, arc\u00e1t cs\u00fafnak tal\u00e1lt\u00e1k. K\u0151zt\u00fck a hangad\u00f3 egy Defensor nev\u0171 p\u00fcsp\u00f6k volt. Mivel a lector \u00e9ppen nem volt k\u00f6z\u00f6tt\u00fck, valaki el\u0151v\u00e9ve a Zsolt\u00e1rk\u00f6nyvet, azt a zsolt\u00e1rt kezdte olvasni, amire el\u0151sz\u00f6r r\u00e1nyitott. Ez a vers \u00e1llt ott: \u201eKicsinyek \u00e9s csecsem\u0151k sz\u00e1j\u00e1val hirdetted dics\u00e9retedet ellens\u00e9geiddel szemben, Isten, hogy elrontsad az ellens\u00e9get \u00e9s annak v\u00e9delmez\u0151j\u00e9t\u201d (Zsolt 8,3). Erre Defensort (a V\u00e9delmez\u0151t) egyhang\u00faan elhallgattattak. P\u00fcsp\u00f6kk\u00e9 szentelt\u00e9k h\u00e1t M\u00e1rtont, de nehezen viselte a n\u00e9p zsivajg\u00e1s\u00e1t, ez\u00e9rt a v\u00e1rost\u00f3l mintegy k\u00e9t m\u00e9rf\u00f6ldre kolostort alap\u00edtott, \u00e9s nyolcvan tan\u00edtv\u00e1ny\u00e1val ott \u00e9lt nagy \u00f6nmegtartoztat\u00e1sban. Bizony, ott senki nem ivott bort, legfeljebb akit betegs\u00e9g k\u00e9nyszer\u00edtett r\u00e1; a finomabb \u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00e9s is b\u0171nnek sz\u00e1m\u00edtott. Sok v\u00e1ros k\u00f6z\u00fcl\u00fck v\u00e1lasztott mag\u00e1nak p\u00fcsp\u00f6k\u00f6t.
   Valakit v\u00e9rtan\u00fak\u00e9nt tiszteltek, de M\u00e1rton nem tal\u00e1lt semmit \u00e9let\u00e9re vagy \u00e9rdemeire vonatkoz\u00f3an. Egy nap a s\u00edr f\u00f6l\u00f6tt \u00e1llt, s az\u00e9rt im\u00e1dkozott az Urhoz, hogy mutassa meg, ki az \u00e9s mi az \u00e9rdeme. Bal fel\u00e9 fordult, \u00e9s egy s\u00f6t\u00e9t \u00e1rnyalakot l\u00e1tott ott \u00e1llni, aki felsz\u00f3l\u00edt\u00e1s\u00e1ra elmondta, hogy gonosztev\u0151 volt, \u00e9s gaztette miatt kiv\u00e9geztek. M\u00e1rton r\u00f6gt\u00f6n elrendelte, hogy rombolj\u00e1k le az olt\u00e1rt.
Az is olvashat\u00f3 M\u00e1rton k\u00e9t tan\u00edtv\u00e1nya, Severus \u00e9s Gallus Dial\u00f3gus\u00e1ban, ahol sok olyan adal\u00e9k is tal\u00e1lhat\u00f3, amit Severus az \u00e1ltala irt \u00e9letrajzb\u00f3l kihagyott, hogy M\u00e1rton egy alkalommal valami sz\u00fcks\u00e9g\u00e9ben Valentinianus cs\u00e1sz\u00e1rhoz ment. Az tudva, hogy olyasmit akar k\u00e9rni t\u0151le, amit nem sz\u00edvesen teljes\u00edtene, bez\u00e1rtatta el\u0151tte a palota kapuit. M\u00e1rton, miut\u00e1n k\u00e9tszer kudarcot vallott, vezekl\u0151\u00f6vet vett fel, fej\u00e9re hamut sz\u00f3rt, \u00e9s egy h\u00e9ten \u00e1t sanyargatta mag\u00e1t \u00e9telt\u0151l \u00e9s italt\u00f3l is tart\u00f3zkodva. Ekkor egy angyal szav\u00e1ra a palot\u00e1hoz ment, \u00e9s t\u00f6bbe semmi nem akad\u00e1lyozta meg abban, hogy a cs\u00e1sz\u00e1r el\u00e9 jusson. Mikor a cs\u00e1sz\u00e1r megl\u00e1tta, hogy k\u00f6zeledik, haragra gerjedt, ami\u00e9rt beengedt\u00e9k, \u00e9s nem akart f\u00f6l\u00e1llni el\u0151tte. Hirtelen l\u00e1ngok bor\u00edtott\u00e1k el a tr\u00f3nt, s a t\u0171z megperzselte a cs\u00e1sz\u00e1r \u00fclep\u00e9t is, mire bossz\u00fasan f\u00f6l\u00e1llt M\u00e1rton el\u0151tt, majd megvallotta, hogy isteni k\u00e9sztet\u00e9st \u00e9rzett, \u00e9s er\u0151sen meg\u00f6lelte \u0151t. Mindent meg\u00edg\u00e9rt neki, miel\u0151tt b\u00e1rmit is k\u00e9rt volna, \u00e9s sok aj\u00e1nd\u00e9kot adott, de M\u00e1rton nem fogadta el.
Ugyanazon Dial\u00f3gusban olvashat\u00f3 az is, hogyan t\u00e1masztotta fel a harmadik halottat. Amikor egy ifj\u00fa meghalt, \u00e9s anyja k\u00f6nnyek k\u00f6zt M\u00e1rtonhoz k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt, hogy t\u00e1massza fel, \u0151 egy mez\u0151 k\u00f6z\u00e9pen, ahol megsz\u00e1ml\u00e1lhatatlan pog\u00e1ny volt, t\u00e9rdre borult, \u00e9s mindenki szeme l\u00e1tt\u00e1ra felt\u00e1madt a fi\u00fa. Erre a pog\u00e1nyok valamennyien megt\u00e9rtek.
E szent f\u00e9rfi\u00fanak az \u00e9rz\u00e9ketlen dolgok, a n\u00f6v\u00e9nyek \u00e9s az oktalan \u00e1llatok is engedelmeskedtek. \u00c9rz\u00e9ketlen dolgok teh\u00e1t, mint a t\u0171z meg a v\u00edz. Egy alkalommal, mikor t\u00fczet gy\u00fajtott egy templomban, sz\u00e9l kerekedett, \u00e9s a l\u00e1ngok belekaptak a szomsz\u00e9d h\u00e1zba. M\u00e1rton f\u00f6lm\u00e1szott a h\u00e1z tetej\u00e9re, \u00e9s a fel\u00e9 k\u00fasz\u00f3 l\u00e1ngok k\u00f6z\u00e9 l\u00e9pett. Hirtelen sz\u00e9llel szembefordultak a l\u00e1ngok, \u00e9s \u00fagy t\u0171nt, mintha az elemek egym\u00e1ssal harcoln\u00e1nak. Amikor pedig egy haj\u00f3 ker\u00fclt veszedelembe – ahogy az eml\u00edtett Dial\u00f3gusban olvassuk -, egy kalm\u00e1r, aki m\u00e9g nem volt kereszt\u00e9ny, felki\u00e1ltott: \u201eM\u00e1rton Istene, ments meg minket! \u201d \u2014 \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n nagy csendess\u00e9g t\u00e1madt.
Ugyan\u00fagy engedelmeskedtek neki a n\u00f6v\u00e9nyek is. Amikor valahol lebontott egy \u0151sr\u00e9gi templomot, \u00e9s ki akart v\u00e1gni egy feny\u0151t, ami az \u00f6rd\u00f6gnek volt szentelve, a parasztok \u00e9s a pog\u00e1nyok szembesz\u00e1lltak vele. Egyik\u00fck azt mondta: \u201eHa annyira b\u00edzol az istenedben, mi kiv\u00e1gjuk a f\u00e1t, de te \u00e1llj al\u00e1, s ha val\u00f3ban veled van az Isten, mint mondod, h\u00e1t nem esik r\u00e1d!\u201d M\u00e1rton beleegyezett. A kiv\u00e1gott fa m\u00e1r d\u0151lt fel\u00e9, \u00f6 pedig ott \u00e1llt alatta megk\u00f6t\u00f6zve. Keresztet vetett r\u00e1, s ekkor a fa m\u00e1s ir\u00e1nyba fordult, \u00e9s a biztos fedez\u00e9kbe b\u00fajt parasztokat majdnem agyon\u00fct\u00f6tte. E csoda l\u00e1tt\u00e1n megt\u00e9rtek.
Az oktalan \u00e1llatok is engedelmeskedtek neki, mint azt az eml\u00edtett Dial\u00f3gusban olvashatjuk. Amikor egyszer l\u00e1tta, hogy kuty\u00e1k \u00fcld\u00f6znek egy kis nyulat, megparancsolta nekik, hogy hagyj\u00e1k abba az \u00e1llat \u00fcld\u00f6z\u0151set. Azok hirtelen meg\u00e1lltak, s mintha l\u00e1bukat megk\u00f6t\u00f6zt\u00e9k volna, mozdulatlanok maradtak. Egyszer pedig egy k\u00edgy\u00f3 \u00faszott \u00e1t a foly\u00f3n, s M\u00e1rton azt mondta neki: \u201eAz \u00dar nev\u00e9ben azt parancsolom, menj vissza!\u201d Az r\u00f6gt\u00f6n megfordult a szent szav\u00e1ra, \u00e9s \u00e1tkelt a t\u00fals\u00f3 partra. M\u00e1rton s\u00f3hajtva mondotta: \u201eA k\u00edgy\u00f3k hallgatnak r\u00e1m, nem \u00fagy az emberek.\u201d Ehhez hasonl\u00f3an egyszer, amikor M\u00e1rton egyik t\u00e1rs\u00e1t megugatta egy kutya, az az \u00e1llat fel\u00e9 fordulva \u00edgy sz\u00f3lt: \u201eM\u00e1rton nev\u00e9ben parancsolom, hogy n\u00e9mulj meg!\u201d A kutya t\u00fcst\u00e9nt megn\u00e9mult, mintha kiv\u00e1gt\u00e1k volna a nyelvet.    M\u00e1rtonban nagy volt az al\u00e1zat. P\u00e1rizsban tal\u00e1lkozott egy lepr\u00e1ssal, akit\u0151l mindenki borzadt. \u00d6 megcs\u00f3kolta \u00e9s meg\u00e1ldotta, mire az r\u00f6gt\u00f6n megtisztult. Amikor a szent\u00e9lyben volt, sohasem haszn\u00e1lta a p\u00fcsp\u00f6ki sz\u00e9ket, templomban k\u00fcl\u00f6nben sem l\u00e1tta soha senki le\u00fclni. Ha egy\u00e1ltal\u00e1n, akkor egy kis, h\u00e1rom l\u00e1bnak nevezett falusi sz\u00e9kre \u00fclt.    
Nagy volt benne a m\u00e9lt\u00f3s\u00e1g. Egyenrang\u00fanak mondt\u00e1k az apostolokkal a Szentl\u00e9lek kegyelme miatt, aki t\u0171z form\u00e1j\u00e1ban al\u00e1sz\u00e1llt re\u00e1, mint egykor az apostolokra. Ez\u00e9rt az apostolok gyakran l\u00e1togatt\u00e1k meg mint t\u00e1rsukat. Az eml\u00edtett Dial\u00f3gusban olvashat\u00f3, hogy egyszer M\u00e1rton egyed\u00fcl \u00fclt a cell\u00e1j\u00e1ban, \u00e9s tan\u00edtv\u00e1nyai, Severus \u00e9s Gallus az ajt\u00f3n k\u00edv\u00fcl v\u00e1rakoztak. Hirtelen k\u00fcl\u00f6n\u00f6s jelens\u00e9g riasztotta fel \u0151ket: hallott\u00e1k, hogy a cell\u00e1ban egyszerre t\u00f6bben besz\u00e9lgetnek. Amikor k\u00e9s\u0151bb faggatni kezdt\u00e9k M\u00e1rtont, azt mondta nekik: \u201eEl\u00e1rulom nektek, de k\u00e9rem, hogy senkinek ne mondj\u00e1tok tov\u00e1bb! \u00c1gnes, Tekla \u00e9s Maria j\u00f6tt el hozzam.\u201d Bevallotta, hogy nemcsak aznap, de igen gyakran megl\u00e1togatj\u00e1k, \u00e9s elmes\u00e9lte, hogy P\u00e9ter \u00e9s P\u00e1l apostolokat is gyakran l\u00e1tja.
Nagy volt benne az igazs\u00e1g\u00e9rzet. Amikor Maximus cs\u00e1sz\u00e1r megh\u00edvta, \u00e9s M\u00e1rtonnak k\u00edn\u00e1lt\u00e1k el\u0151sz\u00f6r a serleget, mindenki azt v\u00e1rta, hogy maga ut\u00e1n a kir\u00e1lynak ny\u00fajtja majd el\u0151sz\u00f6r. \u00d6 azonban a papj\u00e1nak adta, mert senkit nem \u00edt\u00e9lt m\u00e9lt\u00f3bbnak arra, hogy ut\u00e1na igy\u00e9k, s m\u00e9ltatlannak tartotta, hogy a kir\u00e1lyt vagy k\u00f6rnyezet\u00e9t egy papnak el\u00e9be helyezze.
Nagy volt benne a t\u00fcrelem. Minden k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt meg\u0151rizte t\u00fcrelm\u00e9t, olyannyira, hogy amikor p\u00fcsp\u00f6k volt, klerikusai b\u00fcntetlen\u00fcl s\u00e9rtegethett\u00e9k, s ez\u00e9rt m\u00e9g \u00e9pp\u00fagy szerette \u0151ket. Soha senki nem l\u00e1tta \u0151t haragudni, szomorkodni, nevetni: sz\u00e1j\u00e1n soha m\u00e1s nem volt, mint Krisztus, sz\u00edv\u00e9ben soha m\u00e1s nem volt, mint kegyelet, b\u00e9ke. Az eml\u00edtett Dial\u00f3gusban olvashat\u00f3, hogy egy alkalommal M\u00e1rton sz\u0151r\u00f6s g\u00fany\u00e1ban, l\u00edg\u0151-l\u00f3g\u00f3, fekete k\u00f6p\u00f6nyegbe burkol\u00f3dzva egy szam\u00e1ron kocogott. Lovas katon\u00e1k j\u00f6ttek szembe: l\u00e1tt\u00e1ra a lovak megbokrosodtak, a katon\u00e1k meg nagy hirtelen a f\u00f6ldre ugr\u00e1ltak, megfogt\u00e1k M\u00e1rtont \u00e9s j\u00f3l megvert\u00e9k, \u00f6 pedig n\u00e9m\u00e1n ny\u00fajtotta h\u00e1t\u00e1t az \u00fctlegeknek. Ezek m\u00e9g d\u00fch\u00f6sebbek lettek att\u00f3l, hogy \u00fagy t\u0171nt, semmibe veszi az \u00fctlegeket, mintha mit sem \u00e9rezne. K\u00e9s\u0151bb azonban az \u00e1llatok csak \u00e1lltak rend\u00edthetetlen\u00fcl egy helyben, mint a szikla, s a legkem\u00e9nyebb \u00fctlegel\u00e9ssel sem tudt\u00e1k megmozd\u00edtani \u0151ket. Erre visszat\u00e9rtek a katon\u00e1k M\u00e1rtonhoz, s megb\u00e1nt\u00e1k b\u0171n\u00fcket, amit tudatlans\u00e1gukban k\u00f6vettek el ellene. Feloldozta \u0151ket, s a lovak elv\u00e1gtattak.
Nagyon \u00e1llhatatos volt az im\u00e1dkoz\u00e1sban. Legend\u00e1j\u00e1ban olvashatjuk, hogy soha egyetlen \u00f3r\u00e1t vagy percet sem mulasztott el, hogy ne m\u00e9lyedt volna im\u00e1ds\u00e1gba vagy szent olvasm\u00e1nyaiba. L\u00e9lekben akkor sem hagyta abba az im\u00e1dkoz\u00e1st, amikor olvasott vagy dolgozott, hanem, mint a kov\u00e1csok, akik kalap\u00e1l\u00e1s k\u00f6zben gyakran \u00fctnek az \u00fcll\u0151re, hogy egy kicsit k\u00f6nny\u00edtsenek munk\u00e1jukon, \u00f6 is, b\u00e1rmit tett, k\u00f6zben folyton im\u00e1dkozott.
Nagyon szigor\u00fa volt saj\u00e1t mag\u00e1val szemben. Severus mes\u00e9li Eusebiushoz \u00edrott level\u00e9ben, hogy egy alkalommal M\u00e1rton saj\u00e1t egyh\u00e1zmegy\u00e9j\u00e9ben egy faluba \u00e9rkezett, \u00e9s a klerikusok sok szalm\u00e1val k\u00e9sz\u00edtettek sz\u00e1m\u00e1ra fekhelyet. Lefek\u00fcdt, de a szokatlan puhas\u00e1gt\u00f3l felriadt, mert a puszta f\u00f6ld\u00f6n szokott aludni, csak sorcsuh\u00e1j\u00e1t t\u00e9ve maga al\u00e1. M\u00e9ltatlankodva f\u00f6lkelt, f\u00e9lrel\u00f6kte a szalm\u00e1t, \u00e9s a puszta f\u00f6ldre fek\u00fcdt vissza. \u00c9jf\u00e9l k\u00f6r\u00fcl azonban l\u00e1ngra kapott a szalma. M\u00e1rton felserkent, megpr\u00f3b\u00e1lt kijutni, de nem tudott, mert a t\u0171z k\u00f6r\u00fclfogta, s m\u00e1r 2 ruh\u00e1ja is \u00e9gett. Szokott mened\u00e9k\u00e9hez, az im\u00e1ds\u00e1ghoz folyamodott, keresztet vetett, \u00e9s a t\u0171z kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n s\u00e9rtetlen maradt, s a l\u00e1ngokat, melyek az im\u00e9nt m\u00e9g \u00e9gett\u00e9k, harmatnak \u00e9rezte. A szerzetesek f\u00f6lserkenve \u00f6sszeszaladtak, \u00e9s M\u00e1rtont, akir\u0151l azt hitt\u00e9k, hogy m\u00e1r meg\u00e9gett, b\u00e1ntatlanul vezett\u00e9k ki a l\u00e1ngokb\u00f3l.
Nagyon meg\u00e9rt\u0151 volt a b\u0171n\u00f6s\u00f6k ir\u00e1nt. Mindenkit kebl\u00e9re \u00f6lelt, aki meg akarta b\u00e1nni b\u0171neit. Amikor az \u00f6rd\u00f6g M\u00e1rton szem\u00e9re vetette, hogy mi\u00e9rt fogadja el azok b\u0171nb\u00e1nat\u00e1t, akik egyszer elbotlottak, azt felelte: \u201e\u00d3, te szerencs\u00e9tlen, ha te egyszer felhagyn\u00e1l az emberek zaklat\u00e1s\u00e1val \u00e9s megb\u00e1nn\u00e1d tetteidet, b\u00edzv\u00e1n az Urban, Krisztus irgalm\u00e1t \u00edg\u00e9rn\u00e9m neked.\u201d
Nagyon gyeng\u00e9d volt a szeg\u00e9nyek ir\u00e1nt. Az eml\u00edtett Dial\u00f3gusban olvashatjuk, hogy M\u00e1rton egy \u00fcnnep alkalm\u00e1val a templom fel\u00e9 tartott, s egy meztelen koldus szeg\u0151d\u00f6tt a nyom\u00e1ba. M\u00e1rton megparancsolta az archidi\u00e1konusnak, hogy \u00f6lt\u00f6ztesse fel a nyomorultat, de az t\u00e9tov\u00e1zott. Erre M\u00e1rton bement a sekresty\u00e9be, odaadta neki saj\u00e1t tunik\u00e1j\u00e1t, \u00e9s k\u00e9rte, hogy azonnal t\u00e1vozz\u00e9k. Amikor az archidi\u00e1konus figyelmeztette, hogy el kell kezdenie a mis\u00e9t, azt felelte – saj\u00e1t mag\u00e1ra gondolva -, hogy addig nem tud elindulni, m\u00edg a koldus nem kap ruh\u00e1t. Az archidi\u00e1konus nem \u00e9rtve a dolgot, mert fel\u00fcl kappa volt M\u00e1rtonon, s nem l\u00e1tta, hogy alatta meztelen, azt mondta, hogy nincs ott semmif\u00e9le koldus. Mire \u0151: \u201eHa nekem valaki egy ruh\u00e1t hoz, val\u00f3ban nem lesz itt koldus, akit fel kell \u00f6lt\u00f6ztetni.\u201d Az archidi\u00e1konus arra k\u00e9nyszer\u00fclt, hogy kimenjen a piact\u00e9rre; ott \u00f6t ez\u00fcst\u00e9rt felkapott egy hitv\u00e1ny \u00e9s r\u00f6vid tunik\u00e1t, amit paenul\u00e1nak neveznek, mert val\u00f3ban majdnem semmi (paenes nulla ‘), \u00e9s m\u00e9rgesen M\u00e1rton l\u00e1ba el\u00e9 haj\u00edtotta. \u00d6 pedig f\u00e9lreh\u00faz\u00f3dva f\u00f6lh\u00fazta: ujjai a k\u00f6ny\u00f6k\u00e9ig, hossza a t\u00e9rd\u00e9ig \u00e9rt. \u00cdgy indult el mis\u00e9t mondani. Mik\u00f6zben mis\u00e9zett, egy t\u0171zg\u00f6mb jelent meg a feje f\u00f6l\u00f6tt, amit sokan l\u00e1ttak. Ez\u00e9rt mondj\u00e1k, hogy hasonl\u00f3 az apostolokhoz. Johannes Beleth mester hozz\u00e1f\u0171zi ehhez a csod\u00e1hoz, hogy amikor mise k\u00f6zben kit\u00e1rta kez\u00e9t az Ur fel\u00e9, ahogy szok\u00e1s, a ruhaujjak felcs\u00fasztak a karj\u00e1n, ami nem volt sem k\u0151v\u00e9r, sem nagyon vastag, s az eml\u00edtett tunika csak k\u00f6ny\u00e9kig fedte, s a karja meztelen lett. Ekkor, csod\u00e1k csod\u00e1ja, angyalok dr\u00e1gak\u00f6vekkel kirakott arany kark\u00f6t\u0151ket hoztak, \u00e9s karjait ill\u0151en eltakartak. Egy alkalommal megl\u00e1tott egy megny\u00edrt birk\u00e1t, s azt mondta: \u201eEz beteljes\u00edtette az evang\u00e9lium \u00fczenet\u00e9t: k\u00e9t tunik\u00e1ja volt, s az egyiket olyannak adta, akinek egy sem volt. Ti is ezt cselekedj\u00e9tek!\u201d
Nagy hatalma volt az \u00f6rd\u00f6g\u0171z\u00e9sben, gyakran \u0171zte ki ugyanis az \u00f6rd\u00f6g\u00f6ket az emberekb\u0151l. Az eml\u00edtett Dial\u00f3gusban olvassuk, hogy amikor egy \u00f6rd\u00f6g\u00f6kt\u0151l megsz\u00e1llt teh\u00e9n megvadult, sokakat fel\u00f6klelt, \u00e9s tajt\u00e9kozva v\u00e1gtatott M\u00e1rton \u00e9s t\u00e1rsai fel\u00e9 az \u00faton, \u0151 kez\u00e9t felemelve meg\u00e1lljt parancsolt neki. Az mozdulatlann\u00e1 v\u00e1lt, s M\u00e1rton megl\u00e1tta az \u00f6rd\u00f6g\u00f6t a h\u00e1t\u00e1n \u00fclni. R\u00e1ki\u00e1ltott: \u201eTakarodj innen, gyal\u00e1zatos, ne zaklasd tov\u00e1bb ezt az \u00e1llatot!\u201d Az \u00f6rd\u00f6g elfutott, s az \u00e1ll\u00e1t M\u00e1rton l\u00e1b\u00e1hoz borult, majd parancs\u00e1ra teljesen megszel\u00edd\u00fclve visszat\u00e9rt a guly\u00e1hoz.
Nagy \u00e9rz\u00e9ke volt az \u00f6rd\u00f6g\u00f6k felismer\u00e9s\u00e9hez. Annyira szembet\u0171n\u0151ek voltak sz\u00e1m\u00e1ra, hogy b\u00e1rmilyen form\u00e1ban jelentek is meg, vil\u00e1gosan felismerte \u0151ket. Id\u0151nk\u00e9nt Jupiter alakj\u00e1ban mutatkoztak meg el\u0151tte, leggyakrabban Mercurk\u00e9nt, m\u00e1skor, mint Venus vagy Minerva, de \u0151 mindegyiket saj\u00e1t nev\u00e9n nevezve dorg\u00e1lta meg. A legkegyetlenebbnek Mercurt tartotta; Jupiterr\u0151l azt mondta, hogy ostoba \u00e9s dadog\u00f3s. Egy alkalommal az \u00f6rd\u00f6g kir\u00e1ly k\u00e9p\u00e9ben jelent meg neki, b\u00edborban, koron\u00e1val, aranyos cip\u0151ben, ragyog\u00f3 tekintettel, vid\u00e1m orc\u00e1val. J\u00f3 darabig mindketten hallgattak. \u201eIsmerd meg azt – mondta -, akit im\u00e1dsz: Krisztus vagyok, \u00e9s a f\u00f6ldre k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k visszat\u00e9rni, de el\u0151tte meg akartam neked mutatkozni.\u201d M\u00e1rton erre elcsod\u00e1lkozott, de tov\u00e1bb hallgatott. Az \u00f6rd\u00f6g folytatta: \u201eM\u00e1rton, mi\u00e9rt k\u00e9telkedsz, amikor engem l\u00e1tsz? \u00c9n vagyok Krisztus.\u201d Ekkor megvil\u00e1gos\u00edtotta \u0151t a Szentl\u00e9lek, \u00e9s M\u00e1rton \u00edgy szolt: \u201eAz \u00dar J\u00e9zus Krisztus nem azt j\u00f6vend\u00f6lte, hogy b\u00edborban, koron\u00e1val fog visszat\u00e9rni. \u00c9n nem hiszem, hogy Krisztus elj\u00f6tt, ha nem abban az \u00f6lt\u00f6z\u00e9kben \u00e9s alakban l\u00e1tom, ahogyan szenvedett, \u00e9s a keresztre fesz\u00edt\u00e9s jeleit nem viseli mag\u00e1n.\u201d E szavakra elt\u0171nt az \u00f6rd\u00f6g, \u00e9s a cell\u00e1t b\u0171z \u00e1rasztotta el.
M\u00e1rton el\u0151re tudta hal\u00e1l\u00e1nak idej\u00e9t, s ezt a fr\u00e1tereknek is megmondta. Ez id\u0151 t\u00e1jt f\u00f6lkereste Cand\u00e9 par\u00f3ki\u00e1j\u00e1t, hogy egy visz\u00e1lykod\u00e1st elsim\u00edtson. \u00datk\u00f6zben egy foly\u00f3n b\u00fav\u00e1rmadarakat pillantott meg: halakra leselkedtek, s n\u00e9h\u00e1nyat el is ragadtak. \u201eEz az \u00f6rd\u00f6g\u00f6k m\u00f3dszere – mondta -, azokra leselkednek, akik nem vigy\u00e1znak magukra. Elragadj\u00e1k a vigy\u00e1zatlant, felfalj\u00e1k, amit elragadtak, de nem laknak vele j\u00f3l.\u201d Megparancsolta h\u00e1t a madaraknak, hogy hagyj\u00e1k el a vizet \u00e9s menjenek lakatlan vid\u00e9kre. Azok t\u00fcst\u00e9nt seregbe ver\u0151dtek, \u00e9s a hegyekbe, erd\u0151kbe menek\u00fcltek. Egy darabig elid\u0151z\u00f6tt a par\u00f3ki\u00e1n, ahol testi ereje rohamosan fogyni kezdett. Megmondta tan\u00edtv\u00e1nyainak, hogy meg fog halni. Mindny\u00e1jan s\u00edrni kezdtek. \u201eMi\u00e9rt hagysz el benn\u00fcnket, aty\u00e1nk? – mondt\u00e1k. – Kire hagysz benn\u00fcnket, \u00e1rv\u00e1kat? Ordas farkasok t\u00e1madnak majd ny\u00e1jadra.\u201d \u0150 pedig megindulva k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9s\u00fck\u00f6n \u00e9s k\u00f6nnyeiken, maga is s\u00edrva \u00edgy im\u00e1dkozott: \u201eUram, ha n\u00e9pednek tov\u00e1bbra is sz\u00fcks\u00e9ge van r\u00e1m, nem vonakodom a munk\u00e1t\u00f3l, legyen meg a te akaratod.\u201d De maga sem tudta, hogy mit szeretne jobban, mert nem akart sem ezekt\u0151l elv\u00e1lni, sem t\u00f6bb\u00e9 Krisztust\u00f3l t\u00e1vol lenni.
Amikor m\u00e1r egy ideje l\u00e1z gy\u00f6t\u00f6rte, \u00e9s tan\u00edtv\u00e1nyai k\u00e9rlelt\u00e9k, hadd tegyenek az \u00e1gy\u00e1ba egy kis szalm\u00e1t is, mert csak egy sz\u0151rcsuh\u00e1n, hamuban fek\u00fcdt, azt mondta: \u201eNem ill\u0151, fiaim, hogy egy kereszt\u00e9ny ne ciliciumon \u00e9s hamu k\u00f6zt haljon meg. Ha m\u00e1s p\u00e9ld\u00e1t hagyn\u00e9k nektek, v\u00e9tkezn\u00e9m.\u201d Szem\u00e9t \u00e9s kez\u00e9t folyton az \u00e9g fel\u00e9 ford\u00edtotta, \u00e9s f\u00e1radhatatlan l\u00e9lekkel sz\u00fcntelen\u00fcl im\u00e1dkozott. Mindig hanyatt fek\u00fcdt, s mikor a papok k\u00e9rlelt\u00e9k, hogy oldal\u00e1ra fordulva k\u00f6nnyebb\u00fclj\u00f6n meg egy kicsit, azt mondta: \u201eHagyj\u00e1tok, testv\u00e9reim, hagyj\u00e1tok, hadd n\u00e9zzem ink\u00e1bb az eget, semmint a f\u00f6ldet, hogy lelkem az \u00dar fel\u00e9 t\u00e1ruljon.\u201d Ezt mondva megl\u00e1tta, hogy az \u00f6rd\u00f6g is ott van. \u201eMit \u00e1llsz itt, te kegyetlen bestia? – szolt r\u00e1. – Semmi szennyet nem tal\u00e1lsz bennem. \u00c1brah\u00e1m kebele fogad be engem!\u201d E szavakkal adta vissza lelk\u00e9t az Urnak Arcadius \u00e9s Honorius uralkod\u00e1s\u00e1nak kezdet\u00e9n, 395 k\u00f6r\u00fcl, \u00e9let\u00e9nek 81. \u00e9v\u00e9ben. Arca m\u00e1r megdics\u0151\u00fclten sug\u00e1rzott, \u00e9s sokan hallott\u00e1k, hogy angyalok k\u00f3rusa \u00e9nekelt f\u00f6l\u00f6tte.
Elk\u00f6lt\u00f6z\u00e9s\u00e9nek h\u00edr\u00e9re Poitiers-b\u0151l \u00e9s Tours-b\u00f3l odasereglettek az emberek, \u00e9s nagy vita t\u00e1madt k\u0151z\u00f6tt\u00fck. A Poitiers-b\u0151l val\u00f3k azt mondt\u00e1k: \u201eA mi szerzetes\u00fcnk volt, visszak\u00f6vetelj\u00fck, mert r\u00e1nk volt b\u00edzva!\u201d Erre a m\u00e1sik f\u00e9l: \u201eT\u0151letek elvette, nek\u00fcnk adta az \u00dar.\u201d \u00c9jf\u00e9lkor a Poitiers-beliek valamennyien aludtak, a tours-iak ekkor az ablakon \u00e1t leeresztett\u00e9k, \u00e9s a Loire-on egy haj\u00f3n nagy \u0151r\u00f6mmel v\u00e1rosukba sz\u00e1ll\u00edtott\u00e1k.
Szent Severinus k\u00f6lni \u00e9rsek, amikor vas\u00e1rnap, szok\u00e1s\u00e1hoz h\u00edven a matutinum ut\u00e1n v\u00e9gigj\u00e1rta a szent helyeket, abban-az \u00f3r\u00e1ban, amikor a szent elhunyt, angyalokat hallott az \u00e9gben \u00e9nekelni. H\u00edvta archidi\u00e1konus\u00e1t \u00e9s megk\u00e9rdezte, hogy hall-e valamit. Azt v\u00e1laszolta, hogy semmit nem hall. Mire az \u00e9rsek biztatta, hogy f\u00fcleljen jobban. Erre elkezdte a nyak\u00e1t ny\u00fajtogatni, f\u00fcl\u00e9t hegyezni \u00e9s botj\u00e1ra t\u00e1maszkodva \u00e1gaskodni. Amikor az \u00e9rsek im\u00e1dkozott \u00e9rte, azt mondta, hogy valamif\u00e9le hangokat hall az \u00e9gben. Az \u00e9rsek \u00edgy sz\u00f3lt: \u201eAz \u00e9n uram, M\u00e1rton az, aki elk\u00f6lt\u0151z\u00f6tt ebb\u0151l a vil\u00e1gb\u00f3l, \u00e9s most viszik az angyalok az \u00e9gbe. Az \u00f6rd\u00f6g\u00f6k is ott voltak, \u00e9s vissza akart\u00e1k tartani, de nem tal\u00e1ltak benne semmit, s megzavarodva visszavonultak.\u201d Az archidi\u00e1konus feljegyezte az \u00f3r\u00e1t \u00e9s a napot, s megtudta, hogy M\u00e1rton \u00e9ppen akkor t\u00e1vozott az \u00e9l\u0151k sor\u00e1b\u00f3l.
Severinus szerzetes pedig, aki M\u00e1rton \u00e9letrajz\u00e1t meg\u00edrta, amikor az \u00e9jszakai zsolozsma ut\u00e1n elszenderedett – mint maga \u00edrja egyik level\u00e9ben -, megjelent neki Szent M\u00e1rton feh\u00e9rbe \u00f6lt\u0151zve, t\u00fczes orc\u00e1val, csillagszemekkel, b\u00edborv\u00f6r\u00f6s hajjal, jobbj\u00e1ban azt a k\u00f6nyvet tartva, melyet maga Severinus \u00edrt az \u00e9let\u00e9r\u0151l. Miut\u00e1n meg\u00e1ldotta, l\u00e1tta, hogy az \u00e9gbe emelkedik, s mikor szeretett volna vele menni, f\u00f6l\u00e9bredt. Ezut\u00e1n h\u00edrn\u00f6k\u00f6k \u00e9rkeztek, \u00e9s megtudta, hogy Szent M\u00e1rton azon az \u00e9jszak\u00e1n k\u00f6lt\u0151z\u00f6tt el.
Ugyanezen a napon Szent Ambrus mil\u00e1n\u00f3i p\u00fcsp\u00f6k mis\u00e9z\u00e9s k\u00f6zben az olt\u00e1rn\u00e1l a pr\u00f3f\u00e9cia \u00e9s az episztola k\u0151z\u00f6tt elszunnyadt. Senki nem akarta f\u00f6l\u00e9breszteni. A szubdi\u00e1konus csak az \u0151 int\u00e9s\u00e9re merte elkezdeni az episztol\u00e1t. K\u00e9t vagy h\u00e1rom \u00f3ra mult\u00e1n m\u00e9gis felkeltett\u00e9k, mondv\u00e1n: \u201eM\u00e1r eltelt egy \u00f3ra, \u00e9s a n\u00e9p nagyon f\u00e1radtan v\u00e1rakozik.\u201d Erre azt felelte Ambrus: \u201eNe zavarjatok! Testv\u00e9rem, M\u00e1rton az Urhoz k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, ott voltam a temet\u00e9s\u00e9n, \u00e9s \u00e9ppen a v\u00e9gtisztess\u00e9get adtam meg neki, de mivel f\u00f6l\u00e9bresztettetek, az utols\u00f3 responz\u00f3riumot nem tudtam befejezni.\u201d Azok f\u00f6ljegyezt\u00e9k a napot \u00e9s az \u00f3r\u00e1t, s k\u00e9s\u0151bb megtudt\u00e1k, hogy M\u00e1rton akkor k\u00f6lt\u0151z\u00f6tt az \u00e9gbe.
Kapp\u00e1j\u00e1t Johannes Beleth szerint a francia kir\u00e1lyok csat\u00e1ban szokt\u00e1k viselni; a kappa \u0151reit pedig arr\u00f3l nevezik k\u00e1pl\u00e1noknak.
Hatvann\u00e9gy \u00e9vvel M\u00e1rton hal\u00e1la ut\u00e1n Szent Perpetuus a templom\u00e1t nagy pomp\u00e1val kib\u0151v\u00edtette, \u00e9s \u00e1t akarta hozatni oda a test\u00e9t. B\u00f6jt\u00f6ltek \u00e9s virrasztottak egyszer, k\u00e9tszer, h\u00e1romszor, de a kopors\u00f3t nem tudt\u00e1k megmozd\u00edtani. M\u00e1r \u00e9ppen abba akart\u00e1k hagyni, amikor egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 \u00f6regember jelent meg el\u0151tt\u00fck, \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt: \u201eMit k\u00e9slekedtek? Nem l\u00e1tj\u00e1tok, hogy Szent M\u00e1rton k\u00e9sz seg\u00edteni nektek, ha nekigy\u00fcrk\u0151zt\u00f6k?\u201d Ekkor a t\u00f6bbiekkel egy\u00fctt megfogta a kopors\u00f3t, \u00e9s k\u00f6nnyed\u00e9n f\u00f6lemelt\u00e9k, s elhelyezt\u00e9k azon a helyen, ahol ma is tisztelik. Soha t\u00f6bbet nem jelent meg ezut\u00e1n az \u00f6reg. Ezt az \u00e1tvitelt \u00fcnnepelj\u00fck j\u00faniusban.
Odo cluny-beli ap\u00e1t mes\u00e9li, hogy \u00e1tvitelekor valamennyi templomban \u00e9rint\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl megkondultak a harangok, \u00e9s csod\u00e1latos m\u00f3don valamennyi gyertya meggyulladt.
Azt is mes\u00e9lik, hogy \u00e9lt akkoriban k\u00e9t sorst\u00e1rs, az egyik vak, a m\u00e1sik b\u00e9na. A vak vitte a b\u00e9n\u00e1t, a b\u00e9na mutatta a vaknak az utat, s mindketten koldulva sok p\u00e9nzt szedtek \u00f6ssze. Hallott\u00e1k pedig, hogy M\u00e1rton test\u00e9n\u00e9l sok beteg meggy\u00f3gyult, ez\u00e9rt amikor az \u00e1tvitelkor a test\u00e9t k\u0151rmenet vitte a templomhoz, f\u00e9lni kezdtek, nehogy az el\u0151tt a h\u00e1z el\u0151tt vigy\u00e9k el a testet, ahol \u00e9ppen tany\u00e1znak, s \u00edgy net\u00e1n meggy\u00f3gyuljanak. Nem akartak eg\u00e9szs\u00e9gesek, lenni, nehogy elvesz\u00edts\u00e9k kereset\u00fcket. Ez\u00e9rt azt\u00e1n el is menek\u00fcltek abb\u00f3l az utc\u00e1b\u00f3l \u00e9s egy m\u00e1sikba mentek, amir\u0151l azt gondolt\u00e1k, hogy ezen azt\u00e1n sosem viszik majd v\u00e9gig a testet. Amint igyekeztek, h\u00e1t egyszer csak teljesen v\u00e1ratlanul szembe tal\u00e1lj\u00e1k magukat vele; s mivel Isten sokszor seg\u00edt k\u00e9retlen\u00fcl is, akaratuk ellen\u00e9re mindketten t\u00fcst\u00e9nt meggy\u00f3gyultak, j\u00f3llehet emiatt sokat b\u00faslakodtak.
Ambrus \u00edgy besz\u00e9l Szent M\u00e1rtonr\u00f3l: \u201eSzent M\u00e1rton lerombolta a pog\u00e1ny t\u00e9velyg\u00e9s templomait, magasra emelte a j\u00e1mbors\u00e1g z\u00e1szlait, felt\u00e1masztotta a halottakat, megsz\u00e1llottak test\u00e9b\u0151l ki\u0171zte a gonosz d\u00e9monokat, az \u00fcdv\u0151ss\u00e9g orvoss\u00e1g\u00e1val gy\u00f3gy\u00edtotta a sokf\u00e9le betegs\u00e9gben k\u00ednl\u00f3d\u00f3kat. Oly t\u00f6k\u00e9letesnek tal\u00e1ltak, hogy koldus k\u00e9p\u00e9ben Krisztust takarhatta be, \u00e9s a ruh\u00e1val, amit a nyomorult elvett t\u0151le, a vil\u00e1g ur\u00e1t \u00f6lt\u00f6ztette f\u00f6l. \u00d3, boldog b\u0151kez\u0171s\u00e9g; mily isteni er\u0151 rejlik m\u00f6g\u00f6tte! \u00d6, dics\u0151 felszabdalt k\u00f6p\u00f6nyeg, mely egyszerre takarja a katon\u00e1t \u00e9s Kir\u00e1ly\u00e1t! \u00d3, micsoda m\u00e9rhetetlen adom\u00e1ny, hogy m\u00e9lt\u00f3 volt ruh\u00e1t adni az Istennek! M\u00e9lt\u00e1n adtad neki jutalmul, Uram, hogy megvallottad el\u0151tte magadat. M\u00e9lt\u00e1n h\u00f3doltak meg neki a t\u00e9velyg\u0151 ari\u00e1nusok, s a v\u00e9rtan\u00fas\u00e1g szeretete miatt m\u00e9lt\u00e1n nem f\u00e9lt a h\u00f3h\u00e9r k\u00ednjait\u00f3l. Mit kap majd jutalmul eg\u00e9sz test\u00e9nek felaj\u00e1nl\u00e1s\u00e1\u00e9rt, ha egy kicsiny ruhadarabbal m\u00e9lt\u00f3 volt fel\u00f6lt\u00f6ztetni \u00e9s l\u00e1tni \u00e9rte az Istent. A rem\u00e9nyked\u0151ket meggy\u00f3gy\u00edtotta: egyeseket im\u00e1ds\u00e1g\u00e1val, m\u00e1sokat tekintet\u00e9vel mentett meg.\u201d<\/p>\n

M. E.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

SZENT M\u00c1RTON P\u00dcSP\u00d6K [NOVEMBER 11.] M\u00e1rton (Martinus) annyi, mint aki \u2019Marsot\u2019, azaz \u2019h\u00e1bor\u00fat visel\u2019 (Martern tenens) a v\u00e9tkek \u00e9s a b\u0171n\u00f6k ellen. Vagy \u2019egy a m\u00e1rt\u00edrok k\u00f6z\u00fcl\u2019 (martyrum unus), mert v\u00e9rtan\u00fa volt, legal\u00e1bbis sz\u00e1ndek\u00e1ban \u00e9s \u00f6nn\u00f6n test\u00e9nek sanyargat\u00e1s\u00e1ban. De M\u00e1rton \u00e9rtelmezhet\u0151 \u00fagy is, mint \u2019ingerl\u0151\u2019 vagy \u2019\u00f6szt\u00f6nz\u0151\u2019 \u00e9s \u2019uralkod\u00f3\u2019: szents\u00e9g\u00e9nek \u00e9rdeme a S\u00e1t\u00e1nt irigys\u00e9gre ingerelte, […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":1230,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"_et_pb_use_builder":"","_et_pb_old_content":"","_et_gb_content_width":"","footnotes":""},"categories":[44],"tags":[],"class_list":["post-1231","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-szent-marton-elete","et-has-post-format-content","et_post_format-et-post-format-standard"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/munkacs-diocese.org\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1231"}],"collection":[{"href":"https:\/\/munkacs-diocese.org\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/munkacs-diocese.org\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/munkacs-diocese.org\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/munkacs-diocese.org\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1231"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/munkacs-diocese.org\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1231\/revisions"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/munkacs-diocese.org\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/1230"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/munkacs-diocese.org\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1231"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/munkacs-diocese.org\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1231"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/munkacs-diocese.org\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1231"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}