Ünnepi trombitaszóval vette kezdetét a munkácsi Tours-i Szent Márton székesegyház búcsúja; a bevonulás alatt az ungvári Popovics Tamás és Imre előadásában csendült fel Charpentier Te Deuma; a zenemű örvendező hangjaira vonult be a papság, hogy a hívekkel együtt méltóképpen megünnepeljék Szent Mártont, egyházmegyénk védőszentjét, és a szent püspök további pártfogását kérjék.

A szentmise elején Pogány István munkácsi plébános köszöntötte a jelenlévőket: Visvaldas Kulbokas érseket, Ukrajna nemrég kinevezett apostoli nunciusát, aki a búcsú meghívott vendége volt, Nílus Luscsákot, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspökét, Majnek Antalt, egyházmegyénk megyéspüspökét és segédpüspökét, Lucsok Miklóst. Köszöntötte továbbá a magyar konzulátus képviselőit, Andrij Baloga polgármestert, valamennyi jelenlévő papot, a zarándokokat és a munkácsi híveket.

Kulbokas érsek a szentmise bevezetőjében hangsúlyozta: „A szentmise maga Jézus Krisztus; a szentmise a mi megváltásunk, reményünk és hitünk. Jézus Krisztus kapcsol minket össze egymással, Ő hívott meg minket, hogy együtt imádkozzunk. Ebben az imádságban akarunk mi Jézussal együtt részt venni, örömmel és bűnbánattal.”

„Szent Márton nagyon közel van hozzánk; mindössze 550 kilométerre vagyunk az ő szülőhelyétől” – kezdte szentbeszédét az érsek. Majd így folytatta: rajtunk kívül több nemzetnek is sokat jelent Szent Márton püspök, aki több helyen is élt Európában – ő mindegy összeköti ezzel kontinensünket. Nemcsak a palásttal kapcsolatos irgalmas cselekedete, hanem egész élete arra buzdít minket, hogy mi is kövessük példáját.

A katonaság után szerzetesként élt; amikor püspökké választották, folytatta egyszerű életmódját. Szegényes, egyszerű ruhákban járt, annak ellenére, hogy sok pap és püspök megbotránkozott ezen. Szerénysége mellett nagy bátorságról és benső lelki erőről tett tanúságot; sok csodát tett életében, gonosz lelkeket űzött ki.

Hogyan tudjuk Szent Márton példáját követni? Hiszen ő különleges életet élt, egészen másfélét, mint a miénk. A szentek tiszteletének azonban nem az a célja, hogy mindannyian egyformák legyünk: mindannyiunknak meg kell találnunk a saját egyéni utunkat az imádságban. Szent Márton az imádságból, Istennel való kapcsolatából merítette a választ és a megoldást élete eseményeire, a felmerülő problémákra. Az ő példája arra buzdít minket, hogy mi is merjük megtalálnunk a saját utunkat az imádságban, az Istennel való kapcsolatunkban. Sokszor hiányzik belőlünk ez a bátorság: ezért is fontos, hogy támogassuk egymást: azzal, hogy imádkozunk egymásért, és azzal, hogy kész a szívünk arra, hogy megértsük a másikat, bátorítsuk őt, és ne megítéljük minden apró hibánál.

Szent Márton példájára legyen egyházunk olyan, ahol a testvérek türelemmel vannak egymás iránt és segítségére vannak egymásnak. Segítsünk testvéreinknek a megtérésben, elsősorban imádsággal. Először imádkozzunk hibázó testvérükért, és csak utána segítsünk neki kijavítani a hibáját.

A szentmise szokásos módon több nyelven folyt: latinul, magyarul, ukránul, a könyörgések egy részét pedig szlovákul és németül olvasták fel. Az áldozás alatt az 1938-as és a 2021-es budapesti Nemzetköz Eucharisztikus Kongresszus himnusza hangzott fel: Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat! Ezt pedig egy ukrán ének követte, melyet a munkácsi ukrán nyelvű kórus szeptemberben az eucharisztikus kongresszuson énekelt. Egyházmegyénkből több busznyi magyar és ukrán hívő vett részt a kongresszuson; nagy lelki élményekkel tértek haza, s ezek az élmények most az egyházmegyei búcsú énekválasztásában is megjelentek.

A szentmise végén Majnek Antal megyéspüspök szokás szerint az általa alapított Szent Márton palástja-díj két emlékérmét adta át: a Pro caritate emlékérmet Sztankovics Ilona, a munkácsi karitász önkéntese kapta, a Pro fide emlékérmet pedig Heidelsperger István mátészalkai plébános, aki 1993 óta jár át minden hónapban Kárpátaljára, hogy az Egyházmegyei Teológiai Tanfolyam világi hallgatóit oktassa.

Végezetül Majnek Antal püspök köszönetet mondott Visvaldas Kulbokas érseknek, hogy egyik első útja nunciusként hozzánk vezetett. A papok nevében megköszönte a konferenciabeszédet és az ahhoz kapcsolódó beszélgetést, amire a szentmise előtt került sor. Mint mondta: minden évben mástól hallgatjuk meg, hogy kinek a szívét hogyan érintette meg Szent Márton életének misztériuma. A nuncius atya által mondottak egybecsengenek Ferenc pápa szavaival, aki mindig kéri, különösen a klerikusoktól, hogy menjenek ki a perifériára, és szeressék, szolgálják azokat is, akiket az emberek utolsóknak tartanak. „Amit kiemelt Szent Márton életéből, igyekszünk mi is átélni, megvalósítani, azt az üzenetet, amit az Úr Jézus a nuncius úron keresztül most mindannyiunknak átadott. Ígérjük – elsősorban az Úristennek, mi, papok pedig a híveknek is –, hogy igyekszünk mi is a magunk helyén, a magunk útján az Úr Jézus szép tervét megvalósítani. Nuncius úrnak pedig kérünk ehhez a nem könnyű szolgálatához, amit most kezdett el Ukrajnában, sok-sok erőt, egészséget és bölcsességet.”

A szentmise ünnepélyes áldással zárult, melyet a nuncius Szent Márton ereklyéjével adott a jelenlévőknek és a közvetítést követőknek, majd két nyelven elénekelték a pápai himnuszt. A templom kertjében a munkácsi hívek szokásos módon szendviccsel és süteménnyel várták és kínálták a zarándokokat, szeretetlakomával folytatva az eucharisztikus lakomát.

Az ünnepi szentmisét a székesegyház magyar és ukrán nyelvű kórusai tették még szebbé gyönyörű énekükkel.

Az ünnepi szentmise visszanénhető egyházmegyénk honlapján az alábbi linken:

A Veritas búcsúról készült videóösszeállítása itt tekinthető meg: