Nagyböjt után nagy ünneplés következik. Persze mértékkel, mert különben jöhet a kényszerböjt. Mi keresztények szabadon és önként, szívesen vállaljuk az önmegtagadást, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlását, mert tudjuk, hogy miért, és különösen hogy Kiért tesszük. Ez elsősorban Jézusra vonatkozik, aki miattunk, értünk szenvedett halált, de harmadnapra feltámadt értünk, hogy mi is, akik még szegények vagyunk, megkaphassuk a mennyek országát; akik még sírunk, vigasztalást nyerjünk; akik az igazságra szomjazunk és hiányától szenvedünk, kielégítést nyerjünk. Mindezeket – Jézus nyolc boldogmondásának első felét – éljük még ezen a földön; most a globális pandémia miatt nincs is olyan távol tőlünk a középkor világnézete, hogy a siralomvölgyben vágyunk a mennyei örömökre. Jézus nemcsak halálunk utánra ígéri ezeket, hanem addig is ad belőlük bőven előleget a Benne hívő lelkeknek.

Ennek a nyolc boldogságnak húsvéti örömhírét hozta el nekünk Jézus, és azóta is ezt tanítják az apostoloktól kezdve a mai bátor mártírokig mindazok, akik mertek és ma is mernek elindulni a hit útján, és közben megtapasztalják, hogy Jézus valóban feltámadt! Ezt bizonyítja húsvét reggelén Mária Magdolna, majd az apostolok, különösen pedig az emmauszi tanítványok, hogy mindaz, aki elhiszi, hogy a Mennyei Atya úgy szereti őt, hogy egyszülött Fiát adta érte, azok – akármilyen lelki leprások legyenek is –, ha a hit útján járnak, ma is megtapasztalhatják a megtisztulást, a gyógyulást és a szabadulást. Megváltó Jézusunk húsvéti ajándéka tehát ez a hit, amely a szeretet lelkületében tevékennyé válik (vö. Gal 5,6). Mivel a feltámadt Jézus a mennybe ment, az apostolokra bízta az evangélium továbbadását; tanítása hozzánk is eljutott – Istennek hála, s köszönet érte szüleinknek, nagyszüleinknek, a hitoktatóknak, papoknak, minden bátor tanúságtevőnek.

Teréz anya nagyon okosan azt tanította, hogy Istennek nincs keze: a mi kezünkkel akarja tenni a jót. Istennek nincs lába: a mi lábunkkal akar elindulni a szegények, betegek, sírók felé. És folytathatnánk a sort. Ha mi átadjuk, felajánljuk testünket-lelkünket Isten szolgálatára, akkor Ő gyermekeivé fogad minket és így ad nekünk képességet a Szentlélek által, hogy ezután már ne a mi önző, bűnös útjainkon járjunk, hanem az Ő szép terve, az Ő szíve szerint. Így majd Szent Pállal mondhatjuk mi is: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20), és akkor a megtért ember nemcsak követi Krisztust (imitatio Christi), hanem bizonyítja, hogy Ő valóban feltámadt!

A feltámadás ereje sugárzik azokból a közösségekből is, amelyekben – akár csak ketten vagy hárman – az Ő nevében jönnek össze, s ahol ígérete szerint Ő ott van közöttük; s ezek aztán vonzzák az Istenre, szeretetre éhes embereket, úgy, mint mikor Jézus apostolaival járva odavonzotta az összes beteget, megszállottat, és akik hittel fordultak Felé, mind megtapasztalták, hogy Ő az Isten Fia.

Egyházmegyém minden hívének kegyelemteljes, áldott húsvéti ünnepeket kívánok! Találkozzon a világ a mi életünkben és közösségeink tanúságtevő életében is a feltámadt, élő és éltető Krisztussal!

Majnek Jenő Antal
megyéspüspök