Kedves Barátaim,

A 2020-as év és talán az egész évtized a „korona-évként“ fog bevonulni a történelem-könyvbe. A történelem folyamán még sohasem fordult elő egy ilyen jellegű, az egész világon elterjedő egészségügyi és az egész létet megingató válság. A járvány mértéke túllép mindent, amit az emberiség eddig megélt. Az egész világ ki volt és még mindig ki van szolgáltatva egy láthatatlan vírusnak, amely emberek százezreit rántotta a halálba, és pusztító, nagyrészt még előre nem látható gazdasági és szociális következményeket okozott. A világunk már nem ugyanaz, mint azelőtt volt, és ami azelőtt természetes volt, többé már nem az. A vírus határozottan szemünk elé idézte sebezhetőségünket, mulandóságunkat és korlátainkat. Minden bevezetett óvintézkedés és megelőző magatartási szabályozás ellenére mindenütt elterjedt egy általános félelem-érzés, tanácstalanság és tehetetlenség. Bár a világjárvány idejét nagy szolidaritás, odaadó szolgálat és figyelemreméltó szociális összetartás jellemezte, a vírus valójában mégis elválasztott és elszigetelt bennünket egymástól. Az a kísértés fenyeget bennünket, hogy a másikban ne Isten arcmását lássuk, hanem veszélyforrást, egy esetleges vírushordozót. Minél hosszabban tart az egészségügyi válság és hatásai – és további csapások és háborúk sem szűnnek meg a jövőben -, annál inkább meg kell mutatkozzék valódi emberségünk. Ám az emberségesség Isten nélkül már előre vesztésre lenne ítélve. Jövőnk szempontjából halálos lenne azt gondolni, hogy Istennek semmi köze a vírushoz, a betegségeinkhez és ínségünkhöz, és hogy végeredményben nem is tud mit tenni ellenük.

Isten azonban elküldte saját Fiát a világba, aki minden szenvedésünket és minden betegségünket magára vette és hordozta (Mt 8, 17). Ő hagyta megfertőzni magát a legrosszabb vírussal, a bűnnel, anélkül, hogy ő maga bármilyen bűnt is elkövetett volna. Ezáltal Ő maga lett „ellenanyaggá“ minden rossz és minden csapás ellen. Ő egy egyetemes „vakcinát“ ajándékozott nekünk. Ez ellenállóvá tehet bennünket a járvány ellen, amely az Istentől való elfordulás után támadta meg világunkat. Jézus újból bizalmat és reményt ajándékozott nekünk, hogy Isten mindegyikünket szeretne meggyógyítani, akkor is, ha most még hordoznunk kell a keresztet. És minél nehezebbek lesznek az idők, annál erősebb lesz az ő kegyelme. Ő mindenekelőtt a szentjei által vezet bennünket az üdvösség útján, és bátorít minket, hogy mindig imádkozzunk és minden körülmények közt bízzunk segítségében. Különleges módon küldi korunkba, amelyet sok szent világvégi időként jellemez, saját Édesanyját, hogy a nagy szükségben segítségünkre legyen. Szent II. János Pál pápa, akinek idén ünnepeljük 100. születésnapját, 1972-ben még Karol Wojtyla bíborosként mondta az amerikai püspökök előtt: „A legnagyobb szembesülés előtt állunk, amilyent az emberiség történelme folyamán valaha is átélt. Az Egyház és az anti-egyház, az evangélium és anti-evangélium, a Krisztus és anti-Krisztus közti végső küzdelem előtt állunk.“ Ahhoz, hogy ebben a harcban bátran helytálljunk, méginkább szükségünk van a Szűzanyára, mint bármikor ezelőtt. Isten általa szeretne minket a sátán feletti győzelemre vezetni. Az utóbbi 200 évben a Szűzanya az összes világrész olyan sok helyén jelent meg, hogy korunkat Mária korszaknak is nevezik. Mária a tudósok minden várakozása ellenére az üzeneteiben öröm- és békével teli jövendőről beszél, bár nem hallgatja el, hogy az emberiségnek tisztulásra van szüksége, és hogy jönnek fájdalmas helyzetek is. Eszünkbe juttatja az üdvösség eszközeit, amelyeket mindenki használhat: egy érme hordása, a rózsafüzér hűséges imádkozása, a kiengesztelődés, a Szeplőtelen Szívének való felajánlás, a Biblia olvasása, a szeretetből meghozott áldozat, a szentségek ünneplése.

Ezért szeretnénk benneteket idén is meghívni arra, hogy október 18-án vagy 19-én (ha a rózsafüzért iskolában vagy óvodában imádkozzátok a gyermekekkel, hiszen október 18. idén vasárnapra esik) vegyetek részt az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért“ elnevezésű, egész világot átölelő imakezdeményezésben. Ez az egész világot átölelő közös rózsafüzér imádság a gyermekekkel a szeretetbe és Isten oltalmába vetett új reménnyel kell eltöltsön bennünket, amelyeket Isten az Édesanyja által szeretne nekünk ajándékozni. A gyermekeknek írt levelünkben szeretnénk eszetekbe juttatni a Mária-korszak kezdetét, amely 1830-ban Párizsban, a Rue du Bac utcában kezdődött. Ott jelent meg a Szűzanya Labouré Katalinnak mint Immaculata, már 28 évvel a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetése előtt. A Szűzanya a fájdalmas eseményekről beszélt neki, amelyek Franciaországra és az egész világra vártak. „A világ a mindenféle romlás miatt tévedésbe fullad… Azt fogják hinni, hogy minden elveszett… A keresztet megvetik, és földre dobják.“ Ám a Szűzanya kézben tartja a földgolyót, amely minden egyes embert jelképez, és oltalmat és segítséget ígért Katalin nővérnek, ha az ember bízik Istenben, hűséges az imádságban és éli a szeretetet. Sőt, a Szűzanya egy képet adott neki, amelyet érmeként ki kellett nyomatnia, és egy rövid röpimát, egy segélykérést, amelyet gyakran imádkozhatunk. A képen a kígyó a Szűzanya lába alatt van, és Mária kitárt kezéből kegyelmek áradnak az egész világra. Ő a mi Édesanyánk, a minden kegyelmek közvetítője és a kígyó széttiprója, aki győzni fog a gonosz, a sátán felett. Azért, hogy megálljuk helyünket ebben az egész világon folyó lelki küzdelemben, egészen fel kell ajánlani magunkat neki, és a rózsafüzér imádsága által palástja alatt oltalmat keresni. Köszönjük, hogy a gyermekeket a Szűzanya oltalmazó palástja alá helyezitek. Ha megtanítjuk őket, hogy Máriát saját Édesanyjukként ismerjék, és imádkozzák a rózsafüzért, ezzel a legfontosabb óvintzkedést tettük meg érdekükben, és a jövőbe vezető útra a legjobb „felszerelést“ adtuk kezükbe.

https://acninternational.org/millionkidspraying

Mauro Kard. Piacenza
elnök

P. Martin M. Barta
Lelki asszisztens