Kedves Testvérek!

A szeptember 1-jétől október 4-éig terjedő időszakban a Szentatya kérésére különösen nagy figyelmet fordítunk a teremtett világra, annak védelmére, tiszteletére. Mint az Ukrajnai Római Katolikus Püspöki Konferencia ökológiai felelőse, különösen is figyelmetekbe ajánlom ezt a témát. Hogy miért? Mi köze van az Egyháznak a környezetvédelemhez?

Nem véletlen, hogy Egyházunk nem környezetvédelemről, hanem teremtésvédelemről beszél – ez még nagyobb tárgykört ölel fel, és utal a Teremtőre is, aki azt alkotta. Amit Teremtőnk, életünk Ura és Célja alkotott, az számunkra nem lehet közömbös. „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott” (Ter 1,31). A teremtett világban Isten szépsége, jósága, igazsága, szentsége, vagyis Ő maga tükröződik vissza. Ezért csodálattal és tisztelettel kell fordulnunk minden felé, amit Ő „oly csodásan” alkotott (vö. 8. zsoltár), s amelyben megpillanthatjuk az Ő arcát.

Már sokszor beszéltem arról, mit is jelent, hogy Isten az embert erre szólította fel: „hajtsátok uralmatok alá a földet!” (Ter 1,28) Tehát uralkodásra szólította fel, nem kihasználásra, kizsákmányolásra, sem arra, hogy kénye-kedve szerint bánjon vele. Az uralkodónak nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak – a rá bízottak boldogulásáért felel, ha kell, önmaga feláldozásával. Mindannyian ismerjük a királyok Királyát, aki ezt megtette értünk – azóta minden uralkodónak Róla kell(ene) példát vennie.

Szent Ferenc Naphimnuszát sokan ismerik; ő az ökológiát művelők védőszentje is – sokan nem is tudnak róla ennél többet. Pedig az ő élete ennél jóval több: mindent odaadott Istennek, egészen eggyé vált vele, s így mindennel, ami Istenhez tartozik. Isten iránti szeretete, a Neki való teljes odaadottsága az oka annak, hogy annyira eggyé tudott válni a természettel is: ezért nevezte pl. a Napot bátyjának, a vizet pedig húgocskájának. Mindenben meglátta Isten keze nyomát, s a természetben az Ő keze munkáját tisztelte, szerette, csodálta.

Számos szent legendájában találunk olyan történetet, hogy a vadállatok odamentek hozzá és nem bántották – ebből is látszik, hogy az ember mindig is pontosan érezte, hogy az Istennel való lelki egység a természettel való összhangban is megnyilvánul. Aki Istennel rendben van, önmagával is rendben van, s így a természettel is, melyben újból csak Istennel találkozik. Ez a szent „körforgás”, ez a harmónia a teremtésvédelem lényege. Erre nagyon oda kell figyelnünk – a teremtett világgal való kapcsolatunknak is az Istennel való egység, az Ő szeretete kell hogy legyen az alapja. Az Egyház Jézus Krisztus evangéliumának hirdetésére és a lelkek üdvösségének munkálására kapott küldetést; ennek részét képezi a teremtésvédelem, de jelentőségének megfelelően kell kezelni – az Egyház nem válhat természetvédelmi társulattá.

Kárpátalja gyönyörű vidékei vonzzák a kirándulókat; magam is szívesen kirándulok, járom az erdőket-hegyeket, gyönyörködöm a tavakban, az utunkba kerülő kis falvakban. Azonban mindenhol elrontja tiszta örömömet a sok eldobált szemét, mely nemcsak a szemet bántja, hanem a természetet is mérgezi – ezen keresztül pedig ételeinket, italainkat, s végül minket is. Kirándulótársaim néha mosolyognak, amikor egy-egy pihenőnél fogok egy zsákot és elkezdem gyűjteni bele a környéken eldobált szemetet. Sajnos mindig megtelik a zsák, még az erdő közepén is. Arról nem is beszélve, amikor olyan helyre találunk, ahova autóval vitt oda valaki több zsák szemetet és borította ki az erdő vagy a folyó mellett. Az ilyen emberben nincs tisztelet sem Isten teremtett világa, sem embertársai iránt.

Akik ezt a cikket olvassák, valószínűleg nem azok közé tartoznak, akik zsákszámra hordják a szemetet az illegális szemétlerakóba. Azt mondhatnánk: a megoldás igazából azok kezében van, akik a világot uralják, mi mit tehetnénk? De mivel a természetet minden emberre rábízta Istenünk, ezért nemcsak tehetünk, hanem kötelességünk is tenni érte. Nézzük meg életvitelünket: mi mit tehetnénk azért, hogy kicsit tisztább legyen a világunk?

Az első, hogy ne dobáljuk el a szemetet se az utcán, se a piacon, se a természetben. Se cigarettacsikket, se banánhéjat, se nejlont, se műanyag palackot, se rágcsálnivalók csomagolását, se mást. Mondhatnánk, hogy „de hát ez csak egy-egy darab, ennyi nem számít”. Aki viszont látott már cigarettacsikkekkel borított városi főteret, vagy a piac zárása utáni „csendéletet”, netán a sok ezer összetapadt műanyag palackot, ahogy gátat képezve úsznak a Borzsán, az tudja, miről beszélek. Mint ahogy meg nem bánt bűneink is egymásra rakódnak, s gátat képeznek bennünk Isten felé, a szemeteléssel így emelkedik gát a természet és közöttünk is, s eggyel kevesebb terület lesz, ahol felfedezhetnénk Isten jelenvalóságát, sokszínűségét.

A teremtett világhoz tartoznak az állatok, Isten érző teremtményei, akik szintén több tiszteletet érdemelnének. Az ő életterüket is megmérgezzük, betegségeket, degenerációt okozva nekik, sokszor pedig kínlódással teli pusztulásukat. A madzag, ami a gólya lába köré tekeredik és a végtagja elhalását okozza, az óceánban a sok delfin és bálna, melyek elhagyott halászhálókba gabalyodva mozgásképtelenné válnak és megfulladnak, a sok megégett állat a körültekintés nélküli tarlóégetéskor és a felelőtlenségből származó erdőtüzekben – és mindenekelőtt a rengeteg műanyag, ami a szemét legnagyobb részét képezi. Egyszer utánanéztem, mennyi idő alatt bomlanak le az egyes anyagok, el sem akartam hinni a számadatokat. Egy műanyag palack ezer év alatt jó, ha lebomlik… Mit hagyunk örökül gyermekeinknek, unokáinknak?

Ha jól átgondoljuk, mire van szükségünk, s csak annyit vásárolunk, nem többet, akkor máris tettünk valamit a teremtett világért. Közeledik Mindenszentek és Halottak napja – ne vigyünk a temetőbe műanyag koszorúkat, virágokat! A temetőt szeméttengerré változtatják, s akaratunk ellenére nem megtiszteljük, hanem szeméttel borítjuk el kedves halottaink nyughelyeit.

Több helyen szoktak szervezni szemétszedő akciót, amikor egy-egy részt tisztítanak meg a szeméttől. Beregszászban és Munkácson is hallottam ilyenről (én is szeretek részt venni benne), de bizonyára más helyeken is előfordulnak hasonló kezdeményezések. Buzdítalak erre benneteket: szülőket, tanárokat, hitoktatókat, intézményvezetőket, hogy szervezzetek ilyen programot, felnőtteknek, gyerekeknek, fiataloknak. Aki ebben részt vesz és szembesül az elrettentő mennyiségű szeméttel, kétszer is meggondolja, eldobja-e az utcán pl. a csokipapírt vagy bármilyen műanyag szemetet. Azt a tisztaságot, aminek létrehozásán munkálkodott, valószínű, hogy meg fogja becsülni.

Érdemes lenne jobban megismerni a természetet, a természetről szóló filmeket nézni, és főleg kirándulni. Rá kellene érezni annak az ízére, amikor nem az ember alkotásait szemléljük (házakat, gyárakat, a boltokban a különböző árukat), hanem a természetben Isten gyönyörű szép alkotásaira nyílik rá figyelmünk: egy madár énekére, a mező színes virágkavalkádjára; egy-egy erdei állatot is megpillanthatunk, ha halkan járunk, gombát, gesztenyét, csipkebogyót lelhetünk, és megcsodálhatjuk, milyen tökéletes a teremtés, milyen békét ad az embernek. Persze ezt csak akkor tapasztaljuk meg, ha nem kiabálva és fülhallgatóval zenét hallgatva járunk az erdőben, hanem csendben figyelünk a természet rezdüléseire. Kiszabadulunk a zaj diktatúrájából, mely már elöntötte napjainkat, és ott a csöndben újra rátalálunk Istenre és önmagunkra. Aki ezt átélte, az otthon is igyekezni fog csendet teremteni magában és Istenre figyelni. Akkor a zaj diktatúrája nem fogja hatalma alá vonni.

Hogyan lehetünk tisztelettel, az ember felelős uralmával a teremtett világ felé? A fentiek után, úgy gondolom, mindenki meg tudja ezt válaszolni, önmagát megvizsgálva. Tegyük meg tehát, amit tehetünk, mert tőlünk ezt fogja számon kérni Teremtő Atyánk. Közben pedig imádkozzunk azok megtéréséért, akiknek világszerte hatalmukban állna nagy változtatásokat végrehajtani, de értetlenségből, hatalomvágyból vagy az anyagi hasznot fontosabbnak tartva nem hajlandók erre, s így nem igazi urai a természetnek.

Amikor a teremtés iránti felelősség hónapja Szent Ferenc ünnepén véget ér, mi utána is folytassuk mindazon feladatok teljesítését, melyek megérintettek bennünket ebben a témában, melyekre rátalálunk magunk körül, s igyekezzünk azokat megtenni Isten és mindannyiunk örömére!

+Majnek Antal
munkácsi megyéspüspök