23 édesanya vett részt az Édesanyák lelkigyakorlatán Munkácson július 11-14. között. Az egyházmegye különböző plébániáiról érkezett asszonyok egy lelki utat jártak végig, attól kezdve, hogy Isten ingyenes szeretetét, az élő vizet elfogadva, önmagukkal és másokkal kiengesztelődve, hogyan válhatnak aztán maguk is az élő vizek forrásává a családjuk és mások számára.

A 3 nap alatt sok minden történt életük legfontosabb területén: az Úrral való kapcsolatban.

Ahogy egyikük elmondta: „Eddig is jártam rendesen gyónni, de most végre megértettem, hogy Isten tényleg megbocsátotta a bűneimet. Mintha mázsás kő esett volna le rólam…”

A lelkigyakorlatot Majnek Antal püspök atya és Popovicsné Palojtay Márta vezette.

Egy résztvevő beszámolója:

Az elmúlt időben egyre gyakrabban éreztem azt, hogy kiüresedtem, nem maradt bennem szeretet, amit tovább oszthatnénk a körülöttem lévőknek. Úgy éreztem, belerokkanok abba, hogy egyszerre megfeleljek az életem minden területén megjelenő kihívásoknak, de mindeközben próbáltam mosolyogva élni a mindennapjaimat, mintha az erőm mit sem fogyatkozna. Minél gyengébb voltam annál gyakrabban tapasztaltam Isten különös jelenlétét az életemben, ugyanakkor azt is éreztem, hogy bár végtelen mértékben árad felém a kegyelme, mintha ez a forrás elakadna bennem, és nem tudna tovább áramolni a körülöttem élők felé. És ekkor egy újabb kegyelmi ajándékot kaptam Istentől, egy háromnapos lelkigyakorlatot kimondottan édesanyáknak Majnek Antal püspök atya és Popovicsné Palojtay Márta vezetésével

Az együtt töltött napok során nem kellett megfelelnem a világ irántam támasztott valós vagy vélt elvárásainak, egyszerűen bele helyezhettem magam Krisztus gyógyító jelenlétébe. Kizárhattam magam körül mindazt a zajt, ami elnyomta bennem az Ő hangját, és az Ő fényében nézhettem magamra és a kapcsolataimra. Szembesültem vele, hogy a bűneim és a meg nem bocsátott sérelmeim azok a gátak, amelyek megakadályozzák bennem az Isteni kegyelem tovább áramlását, és azzal is, hogy tudok tenni azért, hogy ezeket a gátakat megszüntessem. A lelkigyakorlat idejére kialakított kápolnában folyamatosan jelen volt az Oltáriszentség, így csak rajtunk résztvevőkön múlt, mennyi időt adunk Jézusnak arra, hogy megtisztítson és megerősítsen minket. A szentgyónás, a közös imák, elmélkedések, szentmisék segítettek abban, hogy egyre közelebb kerüljünk Istenhez, hogy az ő szeretetében megfürödjünk és feltöltődjünk.

Megfogadtam, hogy törekedni fogok tudatosan élni, osztogatni azokat a kincseimet, melyekből úgy érzem kevés van, hogy Isten ezáltal gyarapíthasson engem. Igyekszem, nem a véges önerőmből törekedni a tökéletességre, hanem elindulok Jézus szavára az úton, amelyre hív, megadva számára a lehetőséget, hogy hozzá tehesse törekvéseimhez mindazt, ami bennem még hiányos. Nem várom a körülöttem élőktől, hogy betöltsék lelkemben az Isten alakú űrt, hanem elfogadom, hogy ahogy az én szeretetem is, így az övék is véges és emberi. Igyekszem minél több időt tölteni Jézus jelenlétében, hogy töltekezni tudjak és felismerjem az Ő ajándékait, és figyelni fogok rá, hogy imáimban ne csak a kérés de a hála is mindig megjelenjen.

Hálás szívvel gondolok mindazokra, akik lehetővé tették számomra és további 23 édesanya számára, hogy Isten kegyelmében ilyen módon is részesülhessünk. Remélem minél több édesanyának lesz módja arra, hogy megtapasztalhassa ezt a kegyelmet, amelyet mi is megtapasztaltunk június 11. és 14. között Munkácson a Szent Imre kollégium falai között.