A községet a 13. század elején Chaslouch néven említik. Birtokosai a Császlóczi és a Pálóczi családok voltak. 1338-tól a szerednyei várhoz tartozott. 1546-tól a falut a várral együtt a Ruszkai Dobó család kapta meg örök jogon.
Császlóc az 1333. évi pápai tizedjegyzék tanúsága szerint már virágzó plébánia volt. A templom, mely a 14. század elején épült, a legrégibbek egyike: hajdan a külső támadások ellen sánccal vették körül. Fényesen felszerelt, festményekkel, fafaragásokkal gazdagon díszített templom volt. 1549-ben a hitújítók kezébe került s pusztulásnak indult. A császlóci katolikusokról ettől kezdve előbb a gerényi pálosok, majd a kisráti plébános gondoskodtak.
1774-ben Eszterházy Károly gróf, egri püspök a templomot tető nélkül, megrongálva találta, s elrendelte rendbehozatalát. 1795-re készültek el vele. Tornyát 1797-ben építették fel, s az eredeti felszerelésből megmaradt egyetlen harangot itt helyezték el. A királyi helytartótanács rendelete alapján 1841-ben a császlóci plébániát is újraalapították. Hám János püspök 1846-ban saját költségén renováltatta a templomot, a hívek pedig 1874-ben kifestették. Közben alapos átalakításokat végeztek a templomon: áttörték a hajó főfalát és az északi oldalon karzatos toldalékkal látták el. Az 1960-as évek közepén leégett, ezt követően tatarozták. Harangját – gótikus, ősi darab – nemrégiben villamosították, ám a szebb hangzás végett visszatértek a kézi harangozásra.
Az orgonát 1906-ban a Rieger Testvérek építették.
Az anyakönyvezés kezdete: 1841.
A liturgia nyelve: magyar.